Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

C.B.: Élj a mának! c. könyv egyik fejezetéhez

"Ami a pályázatból kimaradt" fejezet jelenetsorainak alapverse:

Kisujjadat nyújtva kell a kezed?
Régi nóta, ríni ezért értelmetlen.
De ha még mindig álmodozol,
Szíved mellett áldozd a karod!

Nem ébredtél fel, szendi vénség?
Sose lesz jó, bármit is tegyél!
Kit lehúzott a kuli meló árja,
Ne akarjon lelkizni szépkorára.

Engedje el a maslowi piramist,
Az önmegvalósítás már csak hit.
De erős szemekkel fűzve a láncot,
Még földi létében elérheti a csúcsot!
2018-05-16

2018 Anyáknapjára

Anyáknapi gondolat

Mindennapokkal küzdő édesanyák, nevelők,
Nektek szóljon most e párszavas köszöntő!
Tudva, hogy Ti mindig is anyák maradtok,
Születés előtt is a Kicsiről gondoskodtok.

Aprócska, vagy már tudós, dolgos ember,
Anya számára mindig is az én gyermekem!
Az évek sohasem számítanak számukra,
Anyának egy a lényeg: a szív szava!

Köszönjük a türelmet, néha vékony jégre száll,
De a szeretetetek akkor is ott van, tudjuk ám!
Viruljon anyukák, nagymamák e virágcsokor,
S ne csak ma legyetek gondtalanul boldogok!
(2018. 05. 05.)

Képtalálat a következőre: „anyák napi rózsák”

(A kép forrása:

https://www.google.hu/search?q=any%C3%A1k+napi+r%C3%B3zs%C3%A1k&rlz=1C1AVFA_enHU735HU735&tbm=isch&source=iu&ictx=1&fir=LVA_WTggcZJauM%253A%252CVvSQt81TXSBXMM%252C_&usg=__FayobH9lFjqJchWtGSkwg1y0-5c%3D&sa=X&ved=0ahUKEwjJx8nN7O7aAhVsD5oKHXrpAUoQ9QEIKTAA#imgrc=qTTNK_Vpzt1eqM:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anyáknapi versek1

Édesanyámnak
(C.B.: Élj a mának c. könyv verse)

Földi léted csupa küzdelmét tiniként láttam,
Megéltem Veled pár kemény csatát, fájdalmat.
Nem tudtam akkor a mit s hogyan, miért tettél,
Későn jöttem rá, milyen is, ha nem vagy többé.

Most kérem az Égiek segítségét, Édesanyám:
Odafent ne legyen semmi, de semmi, ami fáj!
Tőled kérem: Élj a lehetőségekkel, kacagj!
Ne csak érezzem, halljam is, ha velem vagy,
B   O   L   D   O   G   A   N!
(2018. május 5.)

(Kép forrása:

https://www.google.hu/search?q=%C3%89desany%C3%A1mnak&rlz=1C1AVFA_enHU735HU735&tbm=isch&source=iu&ictx=1&fir=VVImfCw8G0BFUM%253A%252COqY3JwK_tQe7OM%252C_&usg=__hQzcn5aW5iuFCOXUCf6aHKNedy8%3D&sa=X&ved=0ahUKEwivjJHq5-7aAhVPyaQKHcfsBrYQ9QEIRzAD#imgrc=j2Oz9xmBxN3gyM:)

 

Képtalálat a következőre: „Édesanyámnak”

Nem csak regényfejezet alapjaként kapott csillag

Kincset őrző kerekesszék
(Születésnapját ünneplő
Facebook-Látogatónak ajánlva)

Ki ő, Uram, ugyan nem tudom,
Mégis kérem, legyen boldog.
Segítsd őt, ha már játszol Vele,
S bocsáss meg, ha tévedek!

Próbára teszed e csodás nőt,
Ki Tőled is kaphatja az erőt.
Embertársaim, segítsük őt,
Szülinapja legyen nyerő!

Nyerjen még sok-sok évet,
Baját a csoda feledtesse!
Baj? Mit is hordok össze!
Bocsáss meg, Istenem!

S kérlek Téged is, Nagylány!,
Sokáig halld a Kékmadár dalát!
Legyen nyitott szíved, füled rá,
S fogadd az égiek adományát!

(2018. 04. 08-n)

Álarc nélkül c. pályázati regény II. kötetének verse

Pár hete még bizonytqalan voltam az I. kötettel lezártnak vélt pályázatom folytatásának értelmében. Hisz - ha többen is hasonlították Szilvásihoz stílusomat - egy ideje törekszem a happy zárásra.

Miután az évvégi események semmilyen téren se segítettek ehhez, bármennyire is próbáltam meglátni minden rosszban a jót, úgy döntöttem, hogy a love storyba csomagolt szoció 2018 karácsonyára, szilveszterére meghagyom szereplőimnek az "olvasók döntsenek", egymásra találhat-e az ötvenen túli generáció nője és férfija.

Aztán jöttek egymás után az óriáskerék felfelé vezető léncszemei, melyek, ha lassan is, azért engedélyezik, alátámasztják a pozitív szemlélet, sőt ennek megörökítésének értelmét is, II. kötetként csatolt fejezetekben.

Az alábbi vers egy ilyen Új élet esélye segítőjének ajánlott jelenetsor alapja, mellyel nem szegem meg a pályázati (csak eddig még nem, részletekben sem publikált regény küldhető) feltételt, hisz ez a köszönet J. I.-nek és családjának "csupán" emlékeztető lesz majd.

Köszönöm kedves Olvasóim figyelmét, s ha foci válogatottunk meccseihez hasonló labdába rúghatok - esetleg -, ami decemberben dől el, a szabadságolt Életleltár c. hangos könyvemben ez  a jelenetsor/fejezet is növeli tervem szerint majd az audio fájlok számát.

Tehát a köszönet-vers:

Új életre fel, kismadár!
(Christina Buhela:
Álarc nélkül c. regény verse
J.I.-nek ajánlva)

Viruló erdő fái – életet jelentő ágak!
Kicsi madár tanulja tán, hogy ugrálhat.
Néha röppenni is tud már ágról-ágra,
Azért fájón hallatszik csodás trillája.

Sárguló levelek lepik el fészkét egy éj,
Költöző társait nem követi, vár még.
Várja társát, kivel repülni nem vész,
Vagy épp megosztja vele kis életét.

Elmúlt az ősz, a havat is feledi tél anyó,
Tavasz tündére keresi, madárkájának a jót.
Magvak, éltető elemózsiák, kristályfolyó,
Ha egymagában is kopogtat: új életet adó!

Köszönöm jó tündér a meleget adó oltalmat,
Míg párom várom, kalitkám napod aranya.
S ha eljön a szabadság, kérlek, ne bánjad,
Mindig gondolunk Rád kicsi madaraimmal!

(2018.03.29.)

Álarc nélkül c. pályázati regény II. kötet egyik jelenetének alapverse

 

 

Ő az én fiam!
(Christina Buhela:
Álarc nélkül c. regény
verse, Á. Anyukájának ajánlva)

 

„Mikor megszületett az én drágám,
Nem tudtam, milyen élet vár ránk.”
Gondolhattad, vagy tán mondtad is,
Megtudva, miért is mondják: auti.

 

Anyaként számodra akkor is szent ő,
Szemed fénye, drágaságod, az erő!
Ki adja, mit kap, s tán még többet!
Hisz számára legnagyobb a kincsed!

 

Kincs, melyet manapság ritkán értünk,
Stresszes világunkban az érzést feledjük.
Legyen nagyon-nagyon boldog éltetek,
Melyet csak bearanyozhat a szeretet!

 

Boldogan, büszkén mondhasd – kívánom:
„Ő az én fiam! Más ugyan, de nem átlagos!
Az értékét látja, tudja minden apróságnak,
Ő lesz csak igazi nyertese a mai világnak!”
(2018.03.14.)

Azt mondtad....

Kedves Olvasóim!

Pár hete kész az Álarc nélkül c. regényíró pályázatom, legalábbis azt gondoltam. Gondoltam, s mégis valami nem hagyott nyugodni, nem másoltam le a szükséges példányszámba a kijavított kéziratot.

Addig-addig választottam más elfoglaltságot, fogadtam el, hogy ott nagyobb szükség van rám, míg úgy döntöttem, I. kötet lesz a kész anyag. A 2017. márciustól decemberig történtek valóság-fikciójának turmixát később is folytatható önnyugtatással. Valahogy jobb volt ezután, mégse vett rá semmi, hogy elkészítsem a másolatokat. Megnézve ismét a pályázatkiírást, örömmel tapasztaltam, hogy van még idő a II. kötetre is, amiben 2018. márciusig, illetve Húsvétig történéseket dolgozom fel, tervem szerint.

Ezen fejezetek egyikébe illő az alábbi vers, a jelenetsor valóságos háttér alapjaként:

Azt mondtad...

Azt mondtad egykor, drága jó anyám,
Legyek mindig résen, nem jó ez a világ.
Nem akartam hinni, mint megannyi mást,
Éltem jót remélve, nem kellett a hazugság.

Egyik csalódás a másikat követve erősít,
Hallgattam a jó tanácsokat, a barátit.
Taposva az ÉLET gazos ösvényeit,
Hittem: Tisztelet, érték lehet emberi.

Azt mondtad egy égető éjszakán, Uram:
A gyávaság nem épp az ÉLET példatára,
Feladni bármit bűn, sértettséget játszva.
Emelt fővel nézz előre, Ember, ne hátra!
(2018.03.07.)

Köszönöm a figyelmet, ha most még tán nem is világos, milyen jelenetsor alapja lehet ez a valakinek se füle, se farka rímhalmaz.

Nem adhatom fel

Nem adhatom fel
(C.B.: Élj a mának! c. verse)

Elátkozott világban élünk - emberek!
Mikor igaz önmagadért nem élhetsz.
Mikor szembesülsz mindig a múlttal,
Csakhogy a segítségedet kihasználva!

Törvény, szokás, életelv - mit számít?
Kik nyúzni akarnak, bőröd után húsig,
Majd őrlik szívedet, agyadat: ne élj!
Mindent elkövetnek, hogy ne te légy!

Ezt akarod, kisember? Zombivá válni?
Akkor hajrá! Add fel, nem kell küzdeni!
Ne küzdj a hamis próféták, csalók ellen,
Kik évekre rá hajtják be a segítséget!

Kik addigra baráténedet nem ismerik,
Adtak-adtál, ki tudta, mikor kell fizetni.
Elátkozott világban élünk - emberek,
Ahol a küzdelmet sose adhatjuk fel!

Akkor se, ha egyedül érzed netán magad,
Akkor is küzdj az ÉLETÉRT, Rá gondolva!
Hogy ki ez a Rá? Lehet földi, égi Létező,
Ráébresztve: nem vagy magányos túlélő!
(2018.02.22)

A következő újélet küszöbén

Csak előre nézz!(?)
(C.B.: Élj a mának! c. 
regény verse,
K.T-nek ajánlva)

Ha bezárul mögötted egy ajtó,
Előre nézz, s nyilik maga a kapu.
Egy újélet kapuján lépj át, bátran!
Ne félj a jövőtől, ne feledd múltad!

Ragaszkodni nem kell a rosszhoz,
Őrizd a jót és szépet szívedben!
Bízd csak agyadra a szelektálást,
Élvezd tested-lelked harmóniáját!

S ha lábad elé hullik egy darabka múlt,
Gondolj a percek, napok boldogságára.
Éld át a kapott gyönyört, tán többet,
Viszonozhasd a boldogságszerzőnek!

Agyad-szíved üzenetét fogadja az éter,
Ajándékod' szíved szeretetével küldve.
Köszönöm hát a múlt csodás perceit,
Köszönöm, ha feledhetem fájdalmait!
(2018.02.04.)

Élj a mának! c. könyv egyik jelenetének alapja

Én mindig én vagyok!
(C.B.: Élj a mának! c. könyv verse)

Egyik nap peregnek a garasok ujjaid közt,
Kinek számít a shoppingolás, van, hol ez jött.
Csakhogy a magas lóról könnyen leeshetsz,
Ne hord hát orrod magason, ne légy peckes!

Az önbizalom és önképtévesztés gőgje más,
Kaptafán látni embertársaid', nagy ostobaság!
Hogy elkerüld e gyarló vészt, más se kell,
Mint a természetes emberi: őszinte szeretet!

Megélhetünk hát rózsaszínködös napokat,
Nem félve a bosszantó, erősítő átkokat.
Ha tudjuk, kik vagyunk, miért születtünk,
Önnön magunkat adja agyunk és szívünk.
(2018.01.20.)

Az alapvershez tartozó valóságos történet, a jelenetsor alaphelyzete:

A ma délután megélt "villamoskaland" megértette velem, mire is utal, ki figyelmeztet: >>Ne általánosíts<< Pedig - ahogy a 4-es - 6-os villamos a köztudatban zsebesek járata - a Blahától induló 28/A a mélyszegénységben élő, s még annál is igénytelenebb emberek kedvelt közlekedési eszköze.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindenki a hajléktalan szállóra igyekszik, józanul, vagy különféle párlatokkal teli kis üvegecskéinek kiürítése után menet közben ablakon kidobálva, ha nem épp a mámorát már fel sem fogó üvöltözéssel, káromkodási készletét fogadni akaró, nem akaró utastársaknak messzemenő okítással.

Hogy a mai munkám után épp elért járat, utolsó kocsijának hátsó ajtajánál felkapaszkodó bőröndös miért nem volt képes az üres utastérbe mozdulni, a tán életét őrző bőröndjét a felszállónak (nekem) segítve kicsit elhúzni, nem is annyira érdekes. Hisz a végső galibát tulajdonképpen a villamosvezető érthetetlen reakciója okozta.

Ugyanis, ha valaki miatt megakad az ajtó, még a tömött BKK-járaton is természetes az ajtó újbóli kinyitása, s nem a bezárás erőltetése. Hogy ennek technikai kifitelezése lehetetlen, nem akarom elhinni. Azt viszont tudom, hogy addig-addig erőltette a vezető az ajtó bezáródását, hátizsákomat kizárva, míg az alig kéthetes, hátizsák egyik pántja kiszakadt a táskarészből. Szerencsére a benne lévő értékeket ez a figyelmetlenség, a szerintem alaphelyzet, az általánosítás miatti türelmetlenség nem tette tönkre. Hogy milyen értékeket hordunk hátizsákban? Kinek mit jelent. Nem tudhatjuk, ki is lakozik egy nem épp kiöltözött emberben. Nem vagyunk egyformák, sőt! Az egyforma sorsra jutott emberek se egyformák - ezt sose feledjük!