Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

Együtt egy másért könyv hajléktalanokkal foglalkozó fejezete egyik jelenetsorának alapverse

Riták óriáskereke
(C.B.: Együtt egy másért c.
könyvének verse,
hajléktalan R.-nak ajánlva)

Tegnap még tán boldog is voltál,
Tegnap emberekkel foglalkoztál.
Elégedettségedet szeretet táplálta,
Sokszor kapva, többször adhattad.

Hogy miért, elakadt az óriáskerék,
Nem láthatod ma már az igazfényt.
Hamis szesszel turbózott delírium,
Mely esténként gyógyírként kijut.

Szíved-agyad kuszálja már az időt,
Vesztve mindent, honnan jő az erő?
Hogy nem a hamisképet öntő lőre,
Biztos, mint a gyermek egyszeregye.

Riták, kik keresitek a vesztett tegnapot,
Fedelet, s mindent, mi összeomlott,
Ki ült már e mocsaras óriáskerékben,
Ajánlom, kérem: soha ne adjátok fel!

Az élet csúf oldalát tán meg kell ismerni,
Így tudjuk a legkisebb jót is megbecsülni.
De ehhez mi is kellünk, a kisbetűs ember,
Akarva, küzdve lehetünk ismét önbecsben!

Olajozzátok Riták az életetek óriáskerekét,
Ahogy a tegnap, legyen a holnap is érték!
Boldogságot jelenthessen a biztonságos ma,
Igaz szeretettel gondolva embertársainkra.
(2019.09.19.)

 

Régi szép idők emlékére

Egy nagyon kedves, pedagógus éveimre emlékeztető (volt) kolleganőmnek ajánlom az alábbi verset, mely ha nem is egy egész fejezet, de minimum egy emberi értékekről, az emberszeretetről szóló jelenetsor alapja. (Az együtt-egymásért mikró-makró szellemének ellentétét mutatom majd be a love storyba csomagolt szoció regényben, C.B. írói névvel. Szeretnék rámutatni a XXI. századra egyre jellemzőbb álarcéletére, az együtt egymásért életben magányos társ-, pár- és emberi kapcsolatok ok-okozatára. Vagyis, ahogy a vicc mondja: >>Éljünk tovább együtt egymásért. / Igen, kedves. Te is egy mással, én is egy mással.<<
Noha lehet, hogy ezt kedves Olvasóm másképp ismeri, a szilveszteres változatát, a lényeg ugyanaz. Kapcsolatokat tesz tönkre a bizalmatlanság, a sunyiskodás, az önérdek nem épp emberbaráti érvényesítése. 
Az alábbi verset egy olyan EMBERtársamnak ajánlva írtam, ki elsősorban adott, még akkor is, ha kapott. Kívánom, ha rossz passzban van, mielőbb javuljon a helyzete! :-)

Hétvégi segélykérés
(C.B.: Együtt egy másért c. regény
verse, K.H.K-nak ajánlva)

Mi szép, mi jó, Tőle kapható,
Uram, kérlek, lehessen boldog!
Gondját-baját fújja el a szellő,
Adva az érdes úthoz az erőt.

S ha újra edzettnek látod már,
Hallhassa a Kék Madár dalát!
Élvezze soká’ az igazszeretetet,
Együtt-egymásért édes becsben!
2018.09.14.

Következő könyvem körvonalait látva

 


Köszönet...
(C.B.: Együtt - egy másért c. könyv verse)

Köszönöm, előttem buszra ugró srác,
Életemet fiatalítva, az ülésre zuhantál.
Köszönöm, szőke szépség az életemet,
Elhajtottál a zebrán, de nem ütöttél el.

Köszönetet mondok az Úrnak mindenért,
Mivel rávezet: lehet nagybetűkkel élni még.
Köszönöm Gyerekeimnek, kik tanítanak,
Hogy kövessük a fejlődést, miénk a technika.

Kinek is tartozom vajon még köszönettel?
Mindenkinek, ki tudja, mi is az igazszeretet.
Ki képes álarc nélkül látni a holnap napfényét,
Hallani akarja az élni akaró Kék Madár énekét!
2018. szeptember 9.

Egy ma is olvasott hirre

C.B. Élj a mának! c. regényhez,
ma is olvasható hírre:

"Azt hiszem, nem csak én jutottam el a kínjában már csak röhögni tud az ember állapothoz. Idén nem tudtam, jövőre akartam intézni a nyugdíjat - 62 évesen, 16 éves koromtól dolgozom. Igaz, a gyes-gyed időben szültem három szép gyermeket, kik csodálkoztak, miért is ragaszkodom az ő minimum érettségijükhöz, hát még a felsőfokúra készüléshez.

Most (az elmúlt 14 évben), 25 éves pedagógiai munkám után - hogy ne legyek munkanélküli - voltam kézilány, feketemosogató, építőipari segédmunkás-takarító, ill. nyugdíjam tervezésének éveiben portásként, takarítóként szégyenkezem gyermekeim előtt.

Kicsit fásultan, fáradtan gondolkodom már a nyugdíjon, de féltem idén, nehogy megint csak mosolyogjon rajtam az ügyintéző, a gyes/gyed miatt, meg a 8éves családi vállalkozásban vezetett oktató- szolgáltató bt-m miatt csökkentett, be nem számítható évek miatt.

De ezek szerint nem is kell nekem semmi ilyesmin gondolkodni. Hisz ezek szerint, mire odajuthatnék, hogy nyugdíjas korú legyek, addigra végleg kiszáradok, elfárad a testem-lelkem"

 

S a regényzáráshoz segítő gondolatok alapját az alábbi oldal adta:

https://www.mindenegyben.com/hirek/felhaborito-megint-emelik-a-nyugdijkorhatart%20?utm_source=browser&utm_medium=push_notification&utm_campaign=PushCrew_notification_1535525492&pushcrew_powered=1

Egy ma talált bejegyzésre, L. R.nak és G.G.nak ajánlva

Ugyan már csak emlék a szó szerint drágaságos, sajnos csak az első sorokat délben foglallóknak, tévéből látványos tűzijáték, vannak, kik a hónap vége felé is tudják, hogy augusztust, az Új kenyér ünnepének havát írjuk.

Nem csupán az okításban résztvevők, a javítóvizsgára készülők. 
Részemről egy határidő, a regényíró pályázat 31-i leadási határideje kódolta, gyermekeim születésnapja után is István király intelmeinek frissítésére alkalmas hónapot.

Sajnos, vannak - még a magasságokban munkálkodók közt is - olyan embertársaink, kik csak drága, havonta több milliós álarcukkal különböznek az állattól. És vannak, kiket ez az álarc annyira vonz, hogy birkanyájként csak bégetik az álarcos báljukat egyre ocsmányabb húzásokkal magyart mocskoló elvárásokat.

Egy ilyen, állaténál is ocsmányabb, embertelen intézkedésre figyelt fel Zuckerberg közösségi oldalán egy embertársam, G.Gábor.

Embertársamnak ajánlva született meg a pályázatom utolsó fejezetének mikró-makró együtt-egymásért témaköréhez tartozó egyik jelenetsort alapozó vers:

Állatnál is …
(CHEB: Küzd, küzdelem,
küzdj! c. regény verse,
L.R.nak és G.G.nak ajánlva)

Állati hírrel ébresztett Mark oldala.
Most nem ő, életmunkája a célpont,
Hanem maga az ostoba demagógia,
Célt, mely önvédelemnek mondott.

S a birkák bégetése kánonban üvöltik:
„Migráns, terrorista lassan már egy vész,
Nem ember, ki kívül maradt külföldi,
Nem fogadhat semmit, mi emberi érték.”

Megtagadta a magyar az alapvetőt,
Melyet állat is enged állattársának,
Jól lakva enni engedi az odatévedőt.
S akkor a magyar miért ostoba fukar?

Miért számít a bőr színe, a nyelvezet,
Mivel embertársunk megérteti magát?
Vagyis próbálja, számítva a lényegre:
Ha tovább is kell menni, ő embertárs.

Miért feledi magyar, Új kenyér ünnepe haván,
Restség, félelem, kiégettség-e a hajtó motor?
Feledtük az intelmet, mit előírt Szent István:
„A vendégek befogadásáról és gyámolításáról."*
(2018. 08. 25.)

*Forrás:

ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI

 

http://mek.niif.hu/00400/00446/00446.htm#2

Lányom születés-, az Új kenyér napjára

 

KÖSZÖNÖM, hogy vagy, Kislányom!


Csodásak e pillanatok,
Örülök, hogy láthatom!
Örülök e pompás fénynek,
Szikrákkal üzenve az égen.

Megannyi csóva az évfordulón,
Test-lélek gazdagságot hozzon!
Pár perc az Új kenyér ünnepén,
Ember!, érted, érzed üzenetét?

S kinek e nap másért is évforduló,
Az tudja csak, miért is észbontó!
Egy életre szóló emberi csoda,
Köszönöm Lánykámat, jó Uram!

Köszönöm, ha megélheti e ragyogást,
Mit pár ember láthat este huszadikán.
Láthassa, érezhesse e gyönyört soká,
Családja élvezhesse a színpompát!

Fehér-kék, vörös rózsa, s megannyi!
Izzó fényben éljenek, adj erőt nekik!
E fény világítson mindvégig Lányomnak,
Óvva szeretteit is, hallják a Kék Madarat!
(2018.08.20.)

Sz. Timea képviselő asszony hozzászólására

Asszonyok, anyák sorsa
(CHEB: Küzd, küzdelem, küzdj! c.
regényének verse, Sz.T.-nak ajánlva)

Asszonyok, anyák, kik vívjátok a csatát,
Kik keltek, mikor mások a lóbőrt húzzák,
Kik dolgoztok napközben, majd otthon,
Küzdve, hogy legyen a család boldog.

Lesitek a postást, mikor hozza a számlát,
Számoljátok, az egyre soványabb buxát.
Közben gyermeketeknek altatót dúdoltok,
Nem tudva, mit hoz majd a holnapotok.

De mutatni ezt nem szabad, a nők tudják,
Hisz csak így izzik a családi tűzhely-parázs.
De a Disznófejű Nagyúr mégis tombol,
Nem pénz, levél jött a Végrehajtótól!

Fizess, vagy veszíted életed munkáját,
S vele együtt mindent, ami a CSALÁD!
Ó, kérlek Uram, könyörülj, rajtok’,
Neved szívünkben lehessen áldott!
(2018.08.18.)

Régi új könyv előzmény-csodás fordulat

Örömmel olvastam tegnap, hogy előkerült az Asberger szindrómás Dávid. Az előző versemnél még az Élj a mának! c. könyvbe tervezett jelenethez ajánlottam anyukának a strófákat, most viszont az augusztus végéig határidős "Nőknek - nőkről" pályázat egyik fejezetének alapverseként.

Nagyon sok boldogságot kívánok a Családnak, s bízom benne, semmi olyan nem történt ezen napok alatt, melynek emléke Dávid életére kihat.

Tehát a nagylegény előkerülését Úrnak köszönő vers:

Köszönöm Uram…!
(CHEB: Küzdelem nélkül c.
könyv verse, S.B.nak ajánlva)

Köszönöm Uram a segítségedet,
Köszönöm, Dávid előkerülhetett!
Köszönöm, hihetek továbbra is,
Köszönöm a reményt másra is.

Is, is, is, szóismétlés, tudom jól, Uram.
És ismételve kérlek, segítsd a rászorultat!
Segítsd a szegényt, ki lélekben Veled lenne,
Csak számára egyetlen kincs: a szeretete.

Szeretettel, hittel a lélek igaz, gazdagítható,
De csak nagylelkű, mit vásárolhat a piacon?
Bankóval, érmével teli tárca kell bíz oda!
Akkor lehetne teljes öröme a Családnak.

Ők nem panaszkodtak soha senkinek, igaz?
Tűrték sorsukat, míg el nem tűnt Dávidka.
Csendben teszik dolgukat teremtményeidnél,
Bízva, hogy hallják majd a Kék Madár énekét!

(2018.08.08.)

Gyermekét hazaváró anyukának ajánlva

Az új kenyér ünnepe havának első napján egy olyan segítségkérést osztottam meg különböző oldalakon, amelyről éreztem, hogy nem az egyre gyakoribb kacsa, feltűnés, vagy akármilyen kórság hajtotta szereplés szövege

Az azóta kapott - saját véleményeimre, megosztásaimra még sose látott mennyiségű - lájkolás, hozzászólás késztetett az anyuka megkeresésére. Neki ajánlom az alábbi, jelenlegi könyvem egyik fejezete jelenetsorának alapversét.

Eltűnt egy ember…
(C.B.: Élj a mának! c. könyv verse,
S.Beatrix anyukának ajánlva)

Eltűnt egy ember, a drága fiam!
Segítsenek, mielőbb láthassam!
Életkora szerint ugyan felnőtt,
Csak kicsit más, sebezhetőbb.

Asperger szerint ez késlelteti,
Szeretteivel mindez nem számít.
Ki őt elfogadja, ahogy született,
Megismerheti az igazi értéket!

Találjátok meg nekünk, emberek!,
Nekünk ő a nagybetűs, igazi ÉLET!
Tudjunk róla, kinél és miért maradt,
Otthonában élhet csak D... boldogan!
(2018.08.04.)

2018 Új kenyér ünnepéhez közeledve

Valóban így kell ennek lennie? tesszük fel sokan a kérdést. Először azt hittem, csak én lettem morgós "véntyúk", beleestem az egyedülállók ocsmány, öröksírósok vermébe.

De mostanában egyre több visszajelzést kapok, eddig ismeretlen olvasóimtól is, fiatal - középkorú - idős korosztálytól egyaránt, kik hasonlóképp látják a helyzetet.

Ma egy egészségügyi dolgozónak visszajelzett megjegyzésem után "ragadtam tollat" (klaviatúrát) s született meg az alábbi, vagy a mostani (C.B.: Élj a mának! c.) vagy már körvonalakban alakuló CHEB: Küzdj! c. könyve egyik fejezetének alapverse:

A múlt (átkos) jövőképe (?)

(C.B.: Élj a mának! c. regény verse,
Bné E.nek ajánlva)

Mikor még csak egyetlen szín számított,
Kárhozták az áldozattal járó hazugságot.
Több színt akartak vinni az ország házába,
Helyet hagyva az egészséges vitának.

Akkor még azt hittük, ó mi balgák, ez jó!
Mi szavazhatunk, kitől várjuk a holnapot.
Ki eredményeket tesz le az ország asztalára,
Ellenzék, vagy kormánypárt, a nép javára.

Honatyák, -anyák egészséges vitával döntenek,
Állva szavukat: a magyarért mindent megtesznek.
Fejlesztve az ország becsületét, erejét, jövőképét!
Nemcsak álarc mögé bújva, szépítve havi bevételét!

Fel kellene ébredni végre, ó mi balga hiszékenyek!
Évezredekkel ezelőtti démosz mára már elveszett.
Ha nem tanulod meg a kétszínű szimultán játszmát,
Elveszel – nemcsak a nagybetűs – élet színpadán!

Ahol a jövőt jelentő oktatás, egészség pénz, politika,
Nem sok lehetőség marad a szükséges prevencióra.
Vita-, hatalommentes a saját növelése, OK, de kiért?
Feledve a jövőt, mert arra már nem maradt elég pénz.

(2018. 08. 01.)