Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

"Enyém, tied..."

Egy nem csupán regénypályázatomhoz tartozó gondolatsor:

Felvilágosodás
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény verse)

Végre minden szép és jó, éljenezhetek!
Nem kellett hozzá más, csak a szeretet.
Újra látni a felhők mögötti napfényt,
Hallani a Kékmadár csodás énekét!

Vagy mégse?! Ó mondd, Uram!
Enyém, tiéd, miért lett újranóta?
Én feladatom, te munkád, miért?
Nem közös lesz majd a dicsőség?

Ja, hogy, "ami a tiéd, az enyém is,
S az enyémhez neked közöd sincs!"
Ez évezredünk éltető felvilágosodása?
Vagy csak én voltam vak, régi nóta?

Rendszerváltás előtt is ez virított,
Mint szennyes gatyán a mocsok!
Nemhiába használjuk a váltást,
Csak nekem kellett a változás.

"Enyém, tied, mennyi lármát szüle..."
Uram, minden maradt a régiben!
Együtt-egymásért, feles' illúzió,
Dumas ma csupán szórakoztató.

Huszonegyedik század felvilágosodása:
Gőzgépet végül válthatta elektronika,
De a nagybetűs ember akkor boldog,
Ha tükrében magát ölelő majmot csókol.
(2017.10.20-21)

Előre dolgozva

A pályázatomban ugyan még csak a II. fejezetnél tartok, azért minden nap kapok annyi élményt, hogy legalább egy-egy versben "nyomot kell hagynom" a későbbi jelenetsorok írásához.

Ilyen volt a mai napom is, vagyis inkább a kőkemény nappalt követő este:

Köszönöm első szülött Fiamnak is - ha épp Ő is nézi, Őt is érdekli a blogom - a törődést, s köszönöm Lánykámnak, Családjának a boldog zárás lehetőségét! No, meg az Álarc nélkül c. regénypályázatom IV., És a jövő... c. fejezetének egyik jelenetsorához az alapot. Az ihletet, a "szikrát", s persze, ha még meg is osztják, hogy a fogadók is oszthassák, előlegezve a reményt: mert tetszett.

Akkor a jövőnk alakulásának miértjeiről gondolkodva, megállva a legfontosabb életcélnál, -elvnél, a családnál:

"Esti netezés előnye
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény verse)

Mi jár a fejemben? Ne akard tudni!
Mondtam volna pár órája, napestig.
Eltűnt a napsugár, komor lett a világ,
Míg nem jelentkezett a kicsi Unokám!

Hallani gyermekem s vőm Tündérkéjét,
Érezni a kacagás, a szavak gyönyörét!
Mi járhatna most a fejemben, emberek!?
Boldogságőrző szelencémet keresem!

2017.10.19.

Élni hagyva élni...

Facebook-ból kilépés előtt el akartam köszönni Mindenkitől: Mi jár a fejedben? kérdésre kezdtem válaszolni:

 

"Mi jár a fejemben? Kérdi a virtuális közösségi rendszer.
Ma, most jöttem rá, pár éve csak frázisként keseregtem:
Újra és újra kezdeném létemet, hiába, élő halott lettem.
S mint imitt-amott lézengő, korunkat már nem érthetem.

Pedig nagyon is kellene tudni, mi is a jó embertársaimnak,
Hisz értve-érezve adhatunk alapot az érte élni jó pillanatnak.
Az érte élő ember, vagy az embert szolgáló igaz cél, feladat,
Nem tehetünk különbséget, lényeg csakis a pozitívuma.
Ha bármely dologban látjuk magát az értő-érző embert is,
Nem bántjuk meg se őt, se az érte értő-érző szeretteit.
Úgyhogy kicsi, vagy nagy, de még élő EMBERTÁRSAIM:
Bármit is kezdesz ma, holnap s azután, érezz, de érts is!
Gondold át az élet emberi tartalmát, ne csak magadat látva,
Tégy aszerint, ahogy tettél, tennél egy boldog családban!
Akár gyermekként, anyaként, vagy gondolva élettársadra,
Ki szintén gondol rád, lesi, kíséri boldogságvágyadat!"

 

Mikor címet is adtam volna a versnek, mely írása közben már magam előtt láttam Z. É. és H. V. beszélgetését egy kő kemény munkanap után kezdett közös főzöcskézés közbeni telefonhívást követően.

Úgyhogy köszönöm a figyelmet, s főleg, ha még a próza a nyilvánosságra hozatala előtt megosztjátok e bejegyzést, hátha más is megérti, miért veszélyes, jobb kerülni a munkamániás napokat. :-)

Álarc nélkül c. regény És a jövő... fejezetéhez

Valóság-fikció turmixa Christina Buhela/CHEB/C.B./Buhela eddigi huszonvalahány könyvének love storyba csomagolt szociója. Valóságos élethelyzetek egybe illesztésével, vagy épp egy-két élethelyzet megélt szituációjának fűszerezése egy kis fikcióval. Ahogy ebben az esetben is, a regényíró pályázat Álarc nélkül c. könyvének záró fejezetében.

Z.Éva elfogadja már az ikszek múlását, sőt még az utolsó iksszel járó testi elvárások értelmetlenségét is, ha nehezésre is esik. Hogy ebben Harmat Vilmos, bűnmegelőzési osztály prevenciós csoport vezetőjének századosa, vagy épp a már nem csupán virtuálisan ismert húga, Zsóka segített, ahhoz a könyvet, de minimum e fejezetet kellene elolvasni. Csakhogy a pályázat alapfeltétele, hogy olyan írással jelentkezhetek, amelyből még csak részletek sem jelentek meg a neten (blog, Facebook) se.

Viszont, mikor elkezdtem írni ezt a blogot, egy hangos könyvet ígértem, figyelmével megtisztelő kedves Olvasóimnak, amely érdeklődést elveszíthetek (jogosan) a könyv írásának ideje alatt.

Ezért úgy döntöttem, hogy bármely életpillanatom alatt, mely akár szocializáció, akár drogkérdés, társadalmi-gazdasági ügy kapcsán egyik-másik fejezetemhez illene, az ihletet adó verssel nem csupán magamat emlékeztetem.

Ilyen ez az alábbi vers is, több valóságos (egyéni és média információ szerinti) helyzethez csatolt fikcióhoz (EU – veszélyeztetettség kérdései – korrupció – „téves” ktsvetésekből eredő milliárdos veszteségek) :

Miről szól a jövő?
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény verse)

„Nem tudsz semmit e világról” – Hallottam egykor,
Mikor még azt hittem, minden szép és jó volt.
Tanulva a hazug éráról, nehezen hittem a valót,
Látva, élve most csak tizedét, évtizedem rémálom.

Jó és rossz nincs külön – mondják tanult emberek,
De hogy rosszban jót is láss, még a diploma se kell.
Szegény gazdagok, kiknek csak vagyon a minden,
S a szegények tudják: szeretve élni, boldogan is lehet.

 

Vannak dolgok, miket hiányol szegény s gazdag,
Noha szeretetet, gondoskodást csak áltatva adhat.
Internet, legális, illegális drog, függőség rabja;
Vagyont kinek, miként jelent, vaj’ ki is tudhatja?
(2017.10.14)

Valóság-fikció turmixa Christina Buhela/CHEB/C.B./Buhela eddigi huszonvalahány könyvének love storyba csomagolt szociója. Valóságos élethelyzetek egybe illesztésével, vagy épp egy-két élethelyzet megélt szituációjának fűszerezése egy kis fikcióval. Ahogy ebben az esetben is, a regényíró pályázat Álarc nélkül c. könyvének záró fejezetében.

Z.Éva elfogadja már az ikszek múlását, sőt még az utolsó iksszel járó testi elvárások értelmetlenségét is, ha nehezésre is esik. Hogy ebben Harmat Vilmos, bűnmegelőzési osztály prevenciós csoport vezetőjének századosa, vagy épp a már nem csupán virtuálisan ismert húga, Zsóka segített, ahhoz a könyvet, de minimum e fejezetet kellene elolvasni. Viszont a pályázat alapfeltétele, hogy csak olyan írással jelentkezhetek, amelyből még csak részletek sem jelentek még a neten (blog, Facebook) se.

Viszont, mikor elkezdtem írni ezt a blogot, egy hangos könyvet ígértem, figyelmével megtisztelő kedves Olvasóimnak, amely érdeklődést elveszíthetek (jogosan) a könyv írásának ideje alatt.

Ezért úgy döntöttem, hogy bármely életpillanatom alatt, mely akár szocializáció, akár drogkérdés, társadalmi-gazdasági ügy kapcsán egyik-másik fejezetemhez illene, az ihletet adó verssel nem csupán magamat emlékeztetem.

Ilyen ez az alábbi vers is, több valóságos (egyéni és média információ szerinti) helyzethez csatolt fikcióhoz (EU – veszélyeztetettség kérdései – korrupció – „téves” ktsvetésekből eredő milliárdos veszteségek) :

Miről szól a jövő?
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény verse)

„Nem tudsz semmit e világról” – Hallottam egykor,
Mikor még azt hittem, minden szép és jó volt.
Tanulva a hazug éráról, nehezen hittem a valót,
Látva most csak tizedét, évtizedem rémálom.

Jó és rossz nincs külön – mondják tanult emberek,
De hogy rosszban jót is láss, még a diploma se kell.
Szegény gazdagok, kiknek csak a vagyon a minden,
S a szegények tudják: szeretve élni, boldogan is lehet.

Vannak dolgok, miket hiányol szegény s gazdag,
Noha szeretetet, gondoskodást csak áltatva adhat.
Internet, legális, illegális drog, függőség rabja;
Vagyont kinek, miként jelent, vaj’ ki is tudhatja?
(2017.10.14)

Az apróságok ereje

Nap mint nap nézek szembe múltammal, kérdem magamtól, melyik az a csapda, amit nem szabad figyelmen kívül hagynom.

Van, ki azt mondja: amivel foglalkozol, magad köré vonzod a jövőjét, ha nem mondasz le róla már a jelenben.

Ezzel természetesen nem értek egyet teljesen, hisz ezen az alapon minden, ami prevenció jegyében zajlik, felesleges, értelmetlen dolog lenne. Pedig ugyancsak bővült már a megelőzési igény területe. Oktatás, egészség-, bűnügyi, no meg a szociális háló.

Hogy mennyire csalóka a látszat, itt és most nem írhatom le sajnos úgy, ahogy az Álarc c. könyvem egy-egy fejezeteiben jelzem majd, viszont a mai nap örömét, önbizalmát adó pillanatból pattant szikrához tartozó verset megoszthatom kedves Olvasó(i)mmal, ki(k) megtisztel(nek) figyelmével /-ükkel.

Az apróságok ereje
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény verse)

Adok-kapok törvényszerűségét ne keresd,
Inkább éld szíved szerint, értve az életet!
Külsőségekből ne ítélj, s főleg ne ítélkezz,
Mátyás is álruhában túrázott - emlékezz!

De ha mégis szegény, ki úgy is öltözik,
Testét-lelkét tán épp te erősíted, a hit.
Hite, hogy még te is ismered az emberit,
Hogy a feleslegest nem félsz megosztani.

Kissé állott már a sós, lekváros sütemény,
Kinek utca a vára, annak tán főnyeremény.
Tegnap tán még ő is bankszámlájából élt,
Talált madárláttáját titokban rejti el még.

Gyereksereg búslakodik a villamoson,
Apjuk figyeli, játéktelefonra ki a soros.
Egy szó, egy mosoly, pár bíztató szó,
S megfeledkezhetnek a szegénysorról.

Kopottruhás férfi fekszik a megállóban,
>>Biztos piás, le ne szálljon, hagyja csak!<<
S ha mozdulatlanságának más az oka?
Segélyhívó, intézkedés, múltra spongya.

Köszönöm Uram minden segítségedet,
Mellyel figyelmeztetsz: most én lépjek!
S ha segélynyújtásommal visszaélnek,
Csak figyelmeztesd, kit illet, KÉRLEK!
(2017.10.08)

Őszi csodák

Ahogy megérkeztem a szombati vásárlásból, eszméletlenül fontosnak tartottam, éreztem, hogy Sarazatet hallgatva (

https://www.youtube.com/watch?v=2Q2v5FP5XYg

)

leírjam az e hétvégi, szombati csodatapasztalásaimat. Miután csak olyan regénnyel pályázhatok, melynek még csak részleteit se publikáltam, így most is csupán az Álarc nélkül c. regény, "Terror" fejezetének egyik jelenetsorát alapozó verset osztom meg kedves, tisztelt Olvasómmal. (Majdnem azt írtam, osztanám meg, amit élből elvetek, mióta egy levelezés tantárgyat tanító szakfelügyelőm figyelmeztetett, a többi kisebbrendűségemből ezt sikerült lefaragnia: Ha egyszer már leírjuk, nem feltételes mód. Ráadásul legyünk annyira tudatosak, határozottak, hogy nem csupán szeretnénk, hanem meg is tesszük. Vagy ha nem, akkor ne is feltételezzük, le se írjuk a feltételezés után!)

Régmúlt - azért sok minden szép volt - időre emlékezésből elég, mert elfelejtem az utcán még bennem forrongó sorokat. De talán mégse, Sarazete más műve is inspiráló:

https://www.youtube.com/watch?v=CMes1LEa9ZE

Akkor, köszönöm, ha idáig jutott az olvasásban, köszönöm a további figyelmet:

Őszi csodák
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény verse)

Csípős szelet jósol a média, van ki cáfolja.
Testünket-lelkünket eztán vaj' mi ápolja?
A nyári napsugár vitaminja bizton elég volt?
Erősek leszünk a következő hónapokhoz?

Mit felszedett a magyar jó és rossz szokást,
Mint gyermek a hét eleji játszótéri ruhát,
Mikor nem volt kedve észrevenni anyuét,
Mit előző nap odakészített az ágya mellé?

Villamosmegállóban fekvő mozdulatlan test,
Igaz, ruhája kopott, lehellete is "viseltes" lehet.
Azért nem kéne tán csak úgy magára hagyni!
Emberek! Őt is megilletné tán egy kis emberi!

S hogy a mérleg serpenyőit arányban terheljük,
Azért van még jó példa is! Hahó! Ezeket keressük!
S lehet, hogy nem is kell sokat kutatni, ott van!
Ne csak a rosszra, a jóra is legyünk nyitottak!

Vegyük észre, értékeljük, igazoljuk a jót, a csodát!
Mert sajna, de ez lett a divat, ilyen most a világ.
De, mikor a kapu előtt elhagyott ötvenest megleled,
Mikor másnap reggel hiszed: azt már el kell feledned.

Ki a szórólapra tette, s ki utána hagyta, EMBER volt!
Nem az ocsmányságszalagon követi a mai divatot!
Köszönöm Uram, hogy meghagyod az éltető reményt,
Köszönöm, hogy utána segíthettem, s látom a fényt!
(2017.10.07.)

Remélem érthető volt, s nem bánta meg, hogy idáig jutott, kedves Olvasóm, ki figyelmével megtisztelt. A vershez tartozó jelenetsor szintén az Életleltár hangos könyv Demojában lesz, amint kiderül, nyilvánosságra hozhatom-e. (Csupán tapasztalatot nyertem :-) )

Szép hétvégét kívánok MINDENKINEK!

 

https://www.youtube.com/watch?v=ubzaufPFOu8
(Vivaldi: Négy évszak - Ősz)

 

 

Ha nem is gyerekeknek való....

Mostanság divattá vált az erőszak. Mondom én, ki 2004 óta pályázom különböző irodalmi kiírásokra. Hol verssel, hol prózával - többek között az erőszak ellen vívott harcomban.

A héten annyira meglepett a több helyen, nem csak az iskolában tapasztalható gyermeki, nem egyszer még tíz évet meg nem élt gyermekeknél is a - szerintük - csak játékból vívott küzdelem, többször dühvel spékelve, hogy szinte örültem, amikor kollégám elfogadta az iskolaújságba szánt versíró ajánlatomat; az erőszak elleni témában. Igaz, október 2-a az erőszak, november 25-e a nők elleni erőszak világnapja, szerintem MINDEN testi-lelki megpróbáltatással végződő hatalomvágy, az erőszak egyre értelmetelenebb megjelenése idején (sajnos) már minden nap téma kell hogy legyen, míg a bűnmegelőzési szakemberek prevenciós munkája nem elég a csírájában elfojtására.

Hogy miért lett végül három is, nem csupán a magyar igazság rá a válasz. Hisz hiányzik az egy ráadás. Noha, lehet, hogy mégsem gyermekeknek valóak, azért - foglalkozva már a regényíró pályázatom második fejezetével - magam előtt láttam mindegyiknél az Álarc nélkül c. könyv folytatását, e három verset mégis megtartottam.

Köszönöm, ha bejegyzésemet tovább olvassa, s ha tetszett, érthetőnek, jogosnak tartja a felvetést, blogomat megosztja.

Tehát a versek:

Jó divat, rossz divat
(H.É., írói C.B. verse)

Lágyan simogató szellő, oly’ jó!
Ilyen az édes gyermeki mosoly.
Mikor a tett, az érzés a jót akarja,
Nem ismerve bántó, ártó szavakat.

S ha még erő is társul a méreghez,
Mely tiporja, megöli a szeretetet,
Felejti ember, miért születtünk,
A divatot hajtva pusztít a tűz.

Átkos, stresszes világnak való,
Hol egymást ölik a gépi manók.
Manók, élő robotok, szörnyek,
Kikben divatból nincs szeretet.

Divat, hol érték csakis a pénz,
Vaj’ miért is ez lett a jövőkép?
Miért nevetséges a nyugalom?
Miért az erőszaké a hatalom?

Álljatok meg kicsi s nagy emberek,
Az együtt-egymásért még győzhet!
Lehet szirupmentes a jóakaratú szó,
Áldása az erőt adó, éltető mosoly.
(2017.10.05.)

 

Erő, erő, erő…

Erő, erő, erő, vaj’ mikor, miért jön elő?
Harcra, vagy tettre készen lesz erősítő?
Építi tested-lelked, vagy dühöd csapja?
Észrevetted, mi is ma korunk divatja?

Szakadt, buggyos, trottyos nadrág,
Mely tegnap maga volt vagányság.
Manapság természetes, elvárt dolog,
Ki e divatot nem követi, már bolond.

Ilyen lett az agresszió, a brutalitás,
Divatból verekszik gyerek manapság.
Harcművészetre hivatkozva csap,
Dühét rejtve, tán maga se tudja.

Mennyivel jobb volna most a múltkép,
Ahol a szeretet volt, az emberi érték.
Mikor megvetették az ősi gyalázatot,
Inkább a jóért várhatták a holnapot.

Hátranézni nem nyerő – szól a tanmese,
Azért mi hasznos a múltból, őrizzük meg!
Ne feledjük soha, miért, miként születtünk,
Sose divat, az ember kerekedjen felül!
(2017.10.06.)

 

Nem kell mindig a divat
(H.É., írói C.B. verse)

Rövid szoknya, trotty gatyó,
Fiúk-lányok, ez miért is jó?
Tetszik nektek, bánja kánya,
Marad még ember méltósága.

Fújnak azért más divatszelek is,
Melyeket az ember ma kedveli.
Stresszelő film, játék, viadal,
Netes gyilok, mire jó, ki tudja.

Harcművészettel induló verekedés,
Hol ismeretlen a szeretetkérdés.
Hol a düh, az akarat, erő az úr,
Kérdve, a béke miért divatjamúlt.

Tegyük félre hát a csatabárdot,
Lehessen kicsi és nagy is boldog!
Legyen természetes az emberi,
Ahol csak állaté marad az állati.
(2017.10.06.)

Esti köszönet

Mostanság sok embert összek(z)avar a szeszélyes időjárás. Ahogy a felnőtteket, úgy, ha nem még jobban a gyerekeket. A megélt események közvetlen és közvetett ok-okozatát majd a pályázatomban szándékozom kibontani, melynek egyik (Terror v. talán a záró, És a jövő.... fejezet) jelenetsorát alapozza meg az alábbi vers:

Esti köszönet
(Christina BuhelaÍ: Álarc nélkül c. regény verse)

Meg sem született, vagy már elvesztett álmok,
Mi haszna kergetés, Ember! sokszor hallhatod!
De én még most is hiszem, Uram, hinni akarom:
Mit adtál, nem eldobni, élni kell vele - kamatozzon!

Legyen adományod a jóság, az emberi szeretet,
Vagy épp az átlagnál több, amit továbbadni lehet.
Erő, az értés-érzés győzelmének csodaszere,
Zene, ének, írás, rajz - művészet a fiákere.

Kinek bármely értés-érzés közvetítőhöz ott a kulcs,
Óz palotájának kinyitásáig ilyen-olyan rögös az út.
Semmi vész, ha nem feledjük: mindig segít az Úr!
Akkor is, ha vad ösvényre térsz, becsaptak álnokul.

Köszönöm Uram, hogy rátaláltam a jó útra,
Ma már magamra is figyeltem, mást óvva.
Szívemet nem taposta a düh, oktalan harag,
E bűnös indulatokat mégis feledni tudtam.

Kérlek, adj holnapra is erőt testemnek-lelkemnek,
Ne lássam, ha villámait is szórja felém, ki nem ismer. 
Jóra-szépre, az adok-kapok működőképes lehessen,
Agressziót, erőszakot a holnap kisördöge ne ismerje!
(2017.10.05.)

Mert hinni akarom

Kinek unalmas, már zár(hat)ja is az oldalt, én akkor is kiírom most magamból, amit érzek, pályázatomon dolgozva,  Kálmán Imre operett-részleteket hallgatva:

https://www.youtube.com/watch?v=neAUbU9JdLI

 

Mert hinni akarom
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény
Terror c. fejezetterv egyik jelenetének alapverse)

Gyermekként várjuk a mielőbbi "nagyságot":
Kozmetika, stikli cigi, ma már alkohol, drog.
Próbatétel az élettől, kamaszként még játék,
Nem is sejtjük: gyorsan elszáll az a kék ég.

Hogy ismét láthassuk azt a bizonyos napot,
Mely Heltai szerint is a felhők mögött ragyog,
Hinnünk kell, fogadnunk kell: a remény él!
Hinni akarom hát: e vihar szívemben elalél!

Ha olyan erős is, uralni akarja életem folyton,
Míg lepergetem éltem vásznát, előlem eliszkol!
Vége felé járva e buckás túrának, Uram, kérném:
Hibáim javítására, az ÉLETRE adj még esélyt!

Mert hinni akarom: valóban segíted leányod,
Ha vétkezett is merészen Éva Ádámért, egykor.
Mert hinni akarom: a tudás almája a szerelemért,
Ezért fogyott, a szeretet ok-okozatának tudatáért!

Hogy mi lesz, mikor elmúlik a szerelem? Már tudom.
Helyére barátság lép, vagy ha az se kell, a fájdalom.
Mert akkor derül ki: szeretet nélkül a szerelem mit ér?
Mit fogadott test, elillan, szívben marad az üresség.
(2017.09.30.)

Álarc nélkül c. "És a jövő..." fejezet egyik jelenetének alapverse

Hetek óta próbálok helyrehozni egy vesztett kapcsolat emberi alapját. Oly annyira igyekszem a szívemhez közelkerült, egykor életemet megmentő ember, család békéjét őrizni, hogy már nem csupán a barátságukat veszítettem el, de idestova a gyerekeim nagy nehezen visszanyert bizalmát, velük tartható kapcsolatot is - egy adósságkezelő ügyintéző figyelmetlensége, trehánysága miatt.

Ezt a - szerintem nem egyedülálló, viszont rosszban jót találok alapon, testemen-lelkemen is érezhető - tényt felhasználom a regényíró pályázatomra tervezett Álarc nélkül c. könyvem záró fejezetében (is).

A mai nap eseményei adták az alábbi jelenetsort alapozó versihletet:

Pusztító ár

Életünk egyfajta ajándék - hallottam nem is oly' rég.
Élvezni, hálánkat kifejezni érte egyértelmű: Élj-élj-élj!
Hogy miként is pergesd életed vásznán a színeket,
Agyad-szíved, napi tetted, erőd, szíved súgja meg.

Csak egyre vigyázz, kicsibetűkkel írt nagyember:
Bármit teszel, véred, testjövőd sohase feledheted!
Ha volt is olyan nap, év, mikor nem jelentkeztek ők,
Az nem törölte még az anya-gyermek kapocserőt.

Ahogy te se mondtál le soha, egyetlen percre se róluk,
Ők is tudták és tudják ma is, ki is az ő szülőanyjuk!
Úgyhogy hajrá, gyerekek, hajrá édesanyák - fel a fejjel!
Éveket törölhet az ár, de az ember, a szeretet a győztes!
2017.09.28.

Köszönöm a figyelmet, kívánom a hasonlót átélők mielőbbi helyzetjavulását, s főleg, az addig sötétnek látott dolgokra mielőbbi shakespeare-i zárását. (Tévedések vígjátéka)