Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

C.B.: Újra újélet c. regénytervezet egyik fejezetének alapverse

Szeretetkérdések

(C.B.: Újra újélet c. regény verse,

K.Leventének és Szüleinek ajánlva)

 

Képek, arcok, események, néz a fényképtömeg.

Válogatom a csodás vagy feledni való emlékeket.

Nekem a képek jelentik a jelent, a múltat, a jövőt,

Adják a szeretetet, kérdéseivel csodásan melengetőt.

Ki és miért mosolyog, játszik nevetve, épp e fotón?

Nem kell e bűbáj, érzem, te nagyon nem akarod!

Nem kell a soknak vélt szeretet, gyengéd ölelés,

Pedig korunk álarca nem éget, noha beleszülettél.

Fogadj el tőlem, Levente mégis egy szót, egy érzést:

Engedd meg nekem, hogy szeresselek, kis diák!

Szerethessem Leventét és társát, Peti Békát!

Ha őt félted tőlem, azt is megértem, neked hagyom,

Egymást szeretve ismerjetek meg nagyon sok titkot!

S mikor anya és apa is megismerné a titokvárat,

Élvezettel úszhass már a szeretetboldogságban!

2017. 03. 28.

 

C.B.: Újra újélet c. könyvhöz (95-ös buszon utazó apukának ajánlva)

„Mi jár a fejemben? Tegnap este, a történet után szerettem volna tudatni Mindenkivel jóérzésemet, csak a napi ez meg az kicsit megtréfált. Valahogy másképp alakult az este, mint terveztem, s most is azon gondolkodtam, hátha azért, mert mégse kellene untatni ezzel az emberiségért anyagiakról lemondó tulajdonos közösségi oldalának olvasóit.

Aztán, most nézegetve a megosztásokat, azok alatti lájkolásokat, vagyis tetszési indexet, hát még az érdeklődések számát, megmakacsoltam magam. Kávéscsészém utolsó koffeinkortyát lehörpintve ugyanolyan álmosan, viszont a tegnap estére visszaemlékezve, ugyanolyan örömérzettel úgy döntöttem: megírom a reggel és este kontrasztjából kihozható pozitívumot.

Ezzel köszönöm meg annak az apukának életszemléletét, elhangzottak, felszerelés szerint hokis fia nevelését, kivel a 95-ös buszon 18-19 között utaztam.

Tehát a kontrasztból levonható pozitívum – számomra:

>>Karola már megszokta a kis túlzással hajnali érkezők játékát, portaszolgálatának féléves ideje alatt már átértékelte a gyermeki indulatok és játékok közti különbséget. Ezen a napon is megértette: péntek van, fél lábbal már otthon vannak, és tán pont ezért is érzékeltetik környezetükkel, főleg a felnőttekkel, hogy ezen a napon fittyet hánynának a szabályozóknak. Eleve feleslegesnek tartották már reggel a felkelést, minek kellett bejönni az iskolába, nincs kedvük se figyelni, hát még jónak lenni. Minek az?

Ezért se érdekelte először a számára érdektelen, értelmetlennek, károsnak tartó égitestek közti háborúskodó filmek* szerepjátéka.

De mikor az újabb beérkező tanulót is bevonva beszélték meg a következő játék jelenetsorát, s már minden mondatban szinte harsogták a megölöd, neked meg kell halni, nem élhetsz rendezői utasítást, Karola adrenalinja kezdett felszökni.

-        Fiúk, fiúk! Mintha megbeszéltünk volna valamit – lépett ki a portafülkéből a negyedszázados oktató-nevelő háttérrel munkáját boldogan vállaló portás.

-        Mit is? – Fagyott Zalán arcára a mosoly.

-        Hogy itt nincs semmiféle erőszak, agresszió, halálos bármi – kereste a szavakat, Karola.

-        De hisz ez játék, portás néni.

-        Karola néninek jobban örülnék, ahogy megköszönöm a mással foglalkozásotokat. Leállítottátok az év elején bevezetett reggeli meseolvasásomat, nem érdekelt benneteket…

-        Engem érdekelt, nem én állítottam le.

-        Nem azt mondtam, Ricsike, hogy te voltál ellene, és örültem is, hogy figyeltél. De hallottatok bármilyen durvaságot azokban a mesékben?

-        Nem. Lehet, hogy ezért volt unalmas Gézának.

-        Géza? Akivel a napokban ugyanígy kardoztál, és kértelek benneteket, hogy hagyjátok abba?

-        Igen. Portás…

-        Karola néni – javította ki iskolatársát, Ricsike.

-        Sziasztok! – Vágódott be a három testőr mellé csapódó, Dartanan-jelölt.

-        Szóval, próbáljatok valami mást kitalálni, de itt, előttem semmiféle erőszakot istenítő filmet ne utánozzatok. Rendicsek?

-        Rendben – került elő az újonnan érkező tabletje. – Figyeljetek… - ülték körbe a gyermeket, társai.

Nem volt több hangos halálos, iszonyatos kiszólás, gyűlölet, harag, értelmetlen erőszak üdvözítése.

xxxxxx

Élvezte Karola az egyre később sötétedik, végre világosban mehetek haza Sándor-József-Benedek zsákban hoz majd meleget napok üzenetét, de Murphy most se unatkozott.

Se kutya, se macska nem kaparja otthon az ajtót, várva a nagybetűs életet élni vágyásról már lemondó nőt, viszont minden egyes segítség öröme erősíti testét-lelkét állapotban gondolkodás nélkül vállalta el a pár perces bent maradást. >>Legalább tisztességesen, nyugodtan ellenőrzöm a termeket, villanyok lekapcsolását, ablakok bezárását.<<

Mire a Puskás Ferenc Stadionhoz ért, a pár perce élvezetet adó napfényes késő délután esti szürkületbe csapott. A munkanélküli években alkalmi vendéglátós, időnként építőipari kemény fizikait váltó portási, javarészt hátsó fertályt növelő szolgálata alatt felszedett tizenöt-húsz kiló feleslegével lihegve kocogott a bent álló 95-öshöz.

-        Szép estét! – Vette elő bérletét, Karola.

-        Nem kellett volna futni. Még négy perc van az indulásig.

-        No, igen. Srác és villamos, busz, vagyis bkv-járat után ne fuss aranyigazsága – mosolygott a levegővel nehezen gazdálkodó nő.

-        Ennyi – viszonozta enyhe bazsallyal a semmibe se kerülő, mégis fukarkodnak vele alapot nem sajnáló vezető.

Útvonalának fele táján, Karola kapkodott a csipogó telefonja után. Már el is felejtette, hogy beállította az ébresztőt a hírekhez. Elindította a napi eseményeket összefoglaló hírszerkesztő mondandójának felvételét.

Az államfő intézkedéseit immáron nem csupán afféle kötelező jellegű ellenzéki kritikával jellemezhető híradást hallgatva, rádióját zsebébe csúsztatta, egy máskorra, most fáradt vagyok az újra és újra, addig láttok, véleményeztek, ígérgettek, míg hatalomra nem kerültök lényeg esetleges dokumentálásához, valamilyen valóság-fikcióba építéséhez.

-        Oda üljél le, fiam! – Vezette a következő megállónál felszálló apa, láthatóan fáradt gyermekét a hatalmas edző táska tolásával, a Karola melletti üléspároshoz.

Hogy miként is kezdődött rendreutasítás, nem figyelte Karola, viszont érzékeny vénség kórsága nélkül is pislogta szemében gyülekező gyöngyök homályát a hallottak, látottak alatt:

-        Kis híja volt, fiam, hogy oda ne menjek ahhoz a papához. Nem akartam előttetek vitatkozni vele.

-        Miért, mit mondott?

-        Mondjuk úgy, hogy kemény meccsre bíztatta a fiát. Nekem nagyon nem tetszik az ilyen.

-        Hát én is odavágok, ha …

-        Nem, fiam, kérlek! – Csóválta fejét a papa. – Mi nem erre tanítunk. Nem ezt mutatjuk neked.

-        De akkor is azt csinálom! Nem lehet ezekkel másképp, apa.

-        De, fiam. Az erőszak nem megoldás – igazította a hatalmas edzőtáskát mellettük, hogy a leszállni készülő utas elférjen. – Tudom, mást hallasz a hokiról, de ennek nem így kell lennie. Sport ez. Korcsolya, hoki, jeges sport, nem verekedős. Nem vehetsz elégtételt semmilyen sérelmedért játék közben.

-        Pedig …

-        Nincs pedig, fiam. Most le kell szállnunk, lent…

-        Köszönöm – hadakozott már Karola könnyeivel.

-        Mit? – Lepődött meg az apuka.

-        Amit, ahogy mond, tesz. Kérem, nevelje továbbra is így gyermekét, és ne haragudjon, ha valahol ezt a jelenetet látni fogja, név nélkül.

-        Jele… mit, hol? Nem értem.

-        Bocs, későn szóltam, további szép estét! – Engedte leszállni a jövőre még gondoló, a békét még jövőben tudni akaró apát és konfliktust csak ököllel, hoki bottal, erőszakkal megoldható jelent látó fiát.

Alig várta, hogy hazaérjen, laptopját bekapcsolhassa, és kiírja magából a reggeli kezdés és esti zárás kontrasztjának tűnő visszaigazolást, a gyorsírásban egyetlen vonással jelölhető, korunkban mégsem ilyen egyszerűnek láttatott életfilozófia, -szemlélet értelmét: békés egymás mellett élés.

Tervezet

Köszönöm a figyelmével megtisztelő Olvasóm érdeklődését, s azt a kis türelmét még, mely idő alatt a következő részlethez hozzájárulását kérem egy tvstáb, ill. annak vezetőjétől, producerétől.

Amennyiben megkapom, tán sikerül hanganyaggal is előrukkolnom. (Még bizonytalan vagyok ennek feltöltési lehetőségében)

Addig is további sikeres és szép napokat kívánok Mindenkinek, ki ellátogatott hozzám, várva a véleményeket.

:-)

 

Maradj Ember, embertárs! (Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv X. fejezetéhez)

Mint minden fejezethez, ehhez is sorakoznak már a hírforrások, a love storyhoz feldolgozandó szoció információk, mégis az éréshez vezető út most is egy vers.

A jelenetsorok váza:

Karola jövője sínen van, végre élvezné a holnapot, mikor egymás után jelentkeznek a figyelmeztetők: az évek elszálltak feje felett, azt a vonatot, amire nem szálltunk fel, nem kergethetjük.

A hamis X-Faktoros telefonhívás ugyan "hazavágta" önbizalmában, egymás után akad ki, fogadja hibásan az egymás után érkező testi, de főleg lelki megmérettetéseket, mindenkit vétkesnek tart, végső soron már az egyedüllétében megtanult hitkérdéseket is söpörni készül lelkéből, tudatából.

Embertársai mellette vannak, a tömegközlekedésben helyére startoló >>ba....tok meg, k... vén zsi...ók<< kiakadásakor mégse az Oscar-díjas filmbemutatók jutnak eszébe, inkább ráérez, milyen igazságtalan volt aznap.

Este bocsánatot kér az őt addig meghallgató Úrtól.

 


A hit ereje, mindenekfelett

(Christina Buhela: Életleltrá c. hangoskönyv verse)



Uram, bocsásd meg mai káromlásomat,

Bocsásd meg: nem hittem társaimban,

Bocsásd meg, nem hittem önmagamban!

Köszönet az erőt, drága kicsi unokámmal,

Köszönöm a jelet ősidők óta élő tanításodra!

Köszönöm türelmemet, kapott önuralmamat,

Hogy újra szeretettel gondolhatok a holnapra!

Figyeld őket is, robotlelkű embertársaimat, Uram!

Segíts, ÉLJÉK is ÉLETÜKET, de ne csak a mának!

Láthassák előre szavuk, tettük jövőjét, nyugodtan,

Tiszta szívvel mondhassák: boldogok a családdal!

2017. 02. 27.

Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv januári fejezetének verse

Karola januárban már nem nagyon ér rá nyalogatni az elvesztett barátság vagy szerelem fájdalmának sebeit, egymásután találja a nem csak utcán heverő témát, melynek felvétele - élményeinek jelenetsorba írásához lendületet ad az irodalmi pályázat. A próza helyett mégis a verset küldi el, amely a végén mégse jut el a címzetthez.

A (nem csak) napjainkban égetően fontosnak számító oktatási és egészségügyi kérdésekkel is foglalkozó VIII. fejezet valóság-fikció turmixának alapverse a februári napra emlékező vers:

 

Valentin napra 2017-ben

(Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv verse)

 

„Évek, ti hűtlen évek…” – szól a keserű sláger.

Szerelmes dal, a szeretetféltésen túl, epedve.

Fájó „rég volt, szép volt, igaz volt” vágy vesztése,

Baritonbársonyának emléke még ma is éget.

 

Huncut mosolyos szempár üzeni a szépet és jót,

Monogramja jelenti az éltető boldogságot.

Mióta elszállt e remény is, nem látom a napot,

Noha Heltai „kék ég” eszméje él: tudni akarom!

 

Jöjj vissza hát, édes szerelem, feledjük a pergő éveket!

Maradjon számunkra csakis az őszinte, örök szeretet!

Ha mást nem is remélhetek már, csak lágy ölelésed,

Testem veled újra és újra fiatalító tavaszt érez!

(2017.02.06.)

 

Az újra újélet pillanatképei 3 (Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv zanzája3)

- Micsoda? – Ismerhette meg a sekrestyét rendező fiúcska az álarcmentes, neve szerint is Isten emberét[1].

- Miért, tán nem tudod, hogy a társadalombiztosítás többet fizet egy amputációért, mint az érszűkület gyógyításáért? Nem éri meg, úgymond meggyógyítani az embert – csitította magát a kis lázadó, az identitási gondoktól elsőként megszabadító tanárkollégának tervezett segítő akciójának csődje mögötti föníciai ok dühén túllépve[2]. – Ahogy szerintem a rákbetegség és megannyi újonnan felfedezett, idejében elkapható kór megelőzése, ocsmányul drága oltóanyag miatt vesztett fiatal élet.[3] Vagy gyógyítása drágább az állam bácsinak, mint az egészséges jövő – sziszegett már a kígyó. – Ha létezne is Zukker klónja[4], itt, ebben az országban előbb fektetne be értelmetlen tanulmányokra, soha munkát nem látott bérekre, luxuson is túlmutató, előbb-utóbb korrupcióval fémjelzett ügyletekbe, mint a prevencióba – készült zárni szarkazmusát, Karola. De csak győzött a kisördög, vagy inkább a pár hónapja még sérült gyerekekben csak a szépet, csodát látó egykori tanerő keserűsége. Elkeseredése a szeretet ünnepének készülődését megcsúfoló gyűlölködés, agresszivitáscsírák, s nem egy esetben a felnőttektől látott, átélt antiszociális megnyilvánulások miatt.

- Igen, sejtem az alapját ennek az egésznek. Esetleg te is hallottad az érsebésszel készült riportot.[5]

- Ha az összehoz minket csatorna reggeli műsorában készültre gondolsz, akkor igen, azt hallottam. Csak az a bibi, hogy az előbbi kép érvényes a szintén jövőt jelentő oktatásra is. Be kellett zárni a bizonyos szférának azonnali profitot nem termelő szakiskolákat, most meg barkácsolnak otthon apukák, ha nem épp kontár Mek Elekek; sírt ásva a szénmonoxidos otthonokban elalvó nagymamának, kisgyermeknek, vagy épp a tanulmányokra rosszul emlékező adhock villanyszerelő után leégett házban alvónak.

A valamikor kicsi a bors, de erősre is mondható országunk egyre sötétebb képet mutató oktatási teszt eredményességének ok-okozati boncolását már az utcán folytatták. És még itt is segítettek Karolának az égiek, vagy egyszerűen jól időzítve kapcsolta be a mobilja rádiójának hírfelvételét.

>>”Vizsgálatot rendelt el a miniszterelnök a PISA-eredmények[6] kapcsán. Orbán Viktor csak a jelentés elkészülte után, annak ismeretében kíván véleményt mondani. A természettudományi, matematikai és olvasás-megértési kompetenciákat vizsgáló PISA-teszten katasztrofálisan szerepeltek a magyar gyerekek. Az előző felmérés óta nálunk romlott a legjobban a gyermekek teljesítménye az EU-tagországok közül.”<<[7]

Ha Karola nem is mondhatta semmilyen megközelítésből sem pozitívnek a hír tartalmát, számára akkor is felfelé kezdett haladni az a bizonyos óriáskerék. A megannyi újra és újrakezdés értelmetlenségét mutató megpróbáltatást jelentő év után, 2017 Adventjének vége felé ismét mert élni. Kezdte önmagának szétesett darabjait megtalálni. Tudta, ha most indulna az ozorai selejtezőre, és maradnának ketten a színpadon, már nem a darabokra hullott oktatási vállalkozás, családi élet, iszonyattal áztatott holtodiglan-holtodiglan zárására emlékezve mondaná Váci örökéletű intelmét:

Újra kell kezdeni mindent, / minden szót újra kimondani…”[8]

Ahogy adta az erőt Gábor atya, a férfi, megértette, és megtanította értékelni a panaszmentes életet:

-      „A panaszkodás megkérdőjelezi Isten gondoskodását, jellemét és hozzáértését. A panaszkodással lényegében azt mondod: „Uram, ezt jól elszúrtad! Megvolt a lehetőséged, hogy teljesítsd kívánságaimat, de nem tetted.”[9] – Csitította Karolát Gábor, a téli szünet előtti pénteken, megunva a már nem csak körülötte észlelt, hallott karácsonyi készülődés gyűlölködését, a szeretet ünnepének feleslegességének szitokszavait.

-      Bocs, én mindig is ettől féltem, hogy el ne jussak idáig, de még egyedül se maradtam, már egyre többször azonosultam én is a nőknek inkább nyűg, mint pihenés a tavaszi és téli többnapos ünnep.

Az őszinte szeretet bibliai majd fromi[10] lényege után Gábor előtt a korát sokáig nem ismerő Kitti adta vissza a portásnőnek, az embernek az életkedvet:

-      Látod, érte érdemes élni, elvetni minden gyáva ötletet, amikor csalódik az ember, ha végre boldog merne lenni – mutatta kisunokája legújabb képét, Karola.

-      Ne beszélj butaságokat, hallod-e! – Csóválta fejét a gyerekek szemében szigorú, valójában szív-lélek tanárnő.

-      Köszönöm, Kittikém! Itt bent már nem vagyok bizonytalan. Ti visszaigazoljátok az elveszettnek látott emberi értéket. Ahogy törődtök velem, emberszámba vesztek – gyülekeztek Karola torkában a gombócok, szemében a jóérzés gyöngyei.

-      Köszönöm, ha így érzed, szervusz, édesem!

-      Szervusz! – Ölelte át Kittit, a barátságtól, az újabb csalódástól pár hónapja még félő nő.

Este pedig a barátság vagy szerelem, mit érzek kérdést latolgató asszony elé Gábor gurította a nagybetűs élethez vezető szőnyeget:

-      Én már többször kérdeztem, vagy csak utaltam rá, de még mindig nem tudom, miért mondasz le a megvalósítható, a csakis rajtad múló álmodról.

-      A nyelvvizsga hiányában diplomavédés nélküli nyista tanításra, vagy az előadóművészi vizsgalehetőség törlése miatt nuku szereplésre gondolsz? Vagy netán a szolfézs-, kottaismeret nélkül dédelgetett utcai, esetenként szakkolléga mellett gyakorolható énekre? Mert immáron mindegyik esélyével végeztek az évek.

-      Miben maradtunk múlt héten a szerelemnek nincs korhatára végszó után?

-      Semminek ne fordítsunk hátat, amit tiszta szívvel adunk, agyunk tudatosítja álmunk megvalósításának lehetőségét, amely elvileg Istentől rendeltetett cselekedet, fejlemény is lehet – tagolta Karola a legutóbbi életlecke elméletét, az atyától szokatlan bővített mondat elején csak a fejmagasságban látható szöszmöszt törölgetve az öltönyön. S ahogy akadoztak a szálak, lassította a memoritert, nézett fel a férfire, állt meg a zavart, majd a lélektükör csodálatánál.

-      Akkor? Mit szólnál egy bizonyításhoz?

-      Bizonyításhoz? Lesz még hittanórád a suliban?

-      Karolám, én már elköszöntem. Inkább arra gondoltam, hogy a Szentestét gyerekeidnél töltenéd, de 25-től nálunk lennél. Ha jól tudom, nem kell akkor hétvégén dolgoznod.

-      Nem. Az ünnep a családé.

-      Így gondoltam én is.

-      De a te csalá… Szóval, sikerült megtalálni a nevelőszüleidet?

-      Az én családom a falu, Karola. Ahonnan a kispap Pestre jött az egyetem után. Úgyhogy este a családi kápolnában, a kistemplomban elénekelnéd az Áve Máriát.

-      Gábor! – Sóhajtott Karola.

Átölelték egymást, majd lassan indultak a még lemaradt ajándékok beszerzését segítő körútra. A magyar-amerikai fogyasztói szokásokat őrző üzletházba belépve mindketten osztották a számukra most nem csupán vásárlást ösztönző zenei hangulatot.

„Nézd, nézd, fenn a szivárvány, szép ívét!/Nézd, nézd, nincsenek felhők elmúlt a zápor rég./Kék ég bársonya fénylik, ó mily szép!/Látod, nyílnak a rózsák, nyílik a százszor szép.”[11]

ZANZA VÉGE



[1] Gábor név eredete

[2] A 2010-től letöltött, anyagi háttér miatti halálozás, az időben felismerhető, előjegyzést anyagiakkal kerülhető életsors-csonkításokra vonatkozózó cikkek, audió fájlok gyűjteményét szerző Életleltár c. hangos könyv Hírforrás CD-je/könyvtára tartalmazza.

[3] Utalás a megfizethetetlen agyhártyagyulladás elleni oltás hírére (Music FM 2016.12.15-i Hírek) – A fikció és a valóságra utaló információ közti időeltérés a jelenet tartalmát nem módosítja – szerző.

[4] „Lemondani készül újonnan létrehozott jótékonysági szervezetének javára a Facebook-részvényeinek 99 százalékáról a közösségi oldalt alapító Mark Zuckerberg és felesége, Priscilla Chan.” Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20151202-megvalik-a-vagyonatol-zuckerberg.html

[5] Forrás: ….-i reggeli műsor, melyből készült felvétel dokumentum fájlja az Életleltár c. hangos könyv Hírforrás CD-jén/könyvtárában látható.

[6] „A PISA betűszó. Feloldása Programme for International Student Assessment, azaz „a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja”…. A programot a kilencvenes évek végén hívta életre a legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), melynek Magyarország 1996 óta tagja. A PISA monitorozó jellegű felméréssorozat, amely három területen (alkalmazott matematikai műveltség, alkalmazott természettudományi műveltség és szövegértés) vizsgálja a 15 éves tanulók képességét. A felmérés háromévenként zajlik az OECD-tagországok és a programhoz csatlakozó egyre növekvő számú partnerországok irányításával. Először 2000-ben, ezt követően 2003-ban, majd 2006-ban volt mérés. Az egyes mérések alkalmával egy-egy műveltségi terület nagyobb hangsúlyt kap, mint a többi.” Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/PISA-m%C3%A9r%C3%A9s

[7] Forrás: Music FM, 2016.12.13-i Hírekből

[8] Váci Mihály: Valami nincs sehol c. verséből, mely költemény szavalata az Életleltár c. hangoskönyv, Verset mond a szerző könyvtárának audio fájljai közt található.

[9] Forrás: Bob és Deby Gass: Mai Ige 2016. október – december

[10]Erich Fromm (Frankfurt am MainNémetország1900március 23. – Murato,Svájc1980március 18.) filozófus, szociálpszichológus, humanista. …. Filozófusként, pszichológusként és szociálpszichológusként éppolyan ismert, mint szerzőként és a 20. század jelentős humanistájaként, valamint gyakorló pszichoanalitikusként, Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Erich_Fromm / „A szeretet művészete Erich Fromm Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, „beleesik"? Ez a könyvecske - noha az emberek többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja - az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük. kevesebb” Forrás: https://www.libri.hu/konyv/erich_fromm.a-szeretet-muveszete.html

[11] Forrás: zeneszoveg.hu-ról Alex Tamás - Szivárvány dal ( Óz a csodák csodája )

Az újra újélet pillanatképei 2 (Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv zanzája2)

Pár héttel később Karola hite erősítésének tudhatta be a régebben is egyre többször vallott, mindennek oka van, vallásos kolleganője szerint rendeltetésként megélt rosszban jót látni akarást, találást.

A portafülkében is gyakorolható pedagógusmúltat elismerő, akár egy pillantással, szóval, sőt cselekedettel emberi segítséget adó tanárok, tanárnők, az iskolatitkár távolságtartást tanító szeretetteljes eligazításai hozzájárultak a kimondhatatlan, feledni való felejthetetlen dolgok háttérbe helyezéséhez, a hajnali mélydepit csak az iskola oldhatja, hangulat tudatos változtatásához.

Ráadásul, mint azt az egyik adventi napon megtudta, október végén háta mögött álló férfi az a pap, Gábor atya, vagyis volt főnökének druszája, ki azon a délutánon őt elutasította a templomban.

>>Köszönöm, hogy fogadott, és főleg, ha meghallgat, s esélyesnek tart a karácsonyi Áve Mária-előadásra. /Tudja, mi a Szentestét nem szereplésre éheseknek tervezett show-ként tartjuk meg. Azért, ha felkészült, hallgatom.<<

Érezte december elején is azt a gyomorremegést, amit a kivételesen nem csupán fizetési kérdések miatti tüntetéssel fémjelzett[1] őszi szünet előtti naptól se tudott helyrerakni magában. A helyzet, a már előre sejtetett vereség helyzete, vagy az ilyen az én formám, megint egy cuki, tuti, nőket gyóntató székbe nem is vétek, bűn miatt, inkább charm-jáért, hangjáért vonzó nőket helyre rakó pasi bizsergetését.

>>Szépen kezdte, már-már hajlottam is volna a kérésre… Mit is mondott…? / Karola. Huszár Karola. / Huszár?<< Mosolygott a hajnalban még ülőhelyet is hagyó villamoson a visszaemlékező nő. „Szegénykém, te tán vörösebb voltál, mint én, jobban égtél a zavartól. Aminek okát tán ma se tudnám, ha össze nem futnak a Gáborok a vendéglőben.”

Nem kellett sokat tanakodnia, hogy a három négyzetméteres személyes teret adó átmeneti szállót váltó, munkát, lakást biztosító jelenlegi hétvégi főnökének vállalkozásába érkező éhes Gáborok ismerik-e egymást. A vendégtérbe ugyan nem mehetett ki, csak a személyzeti étkezés idejére, azért a konyhaajtó ablakán kinézve láthatta Horváth és Huszár Gábor huncutmosolyos koccintását. Másnap a templomi énekgyakorlás értékelését Gábor atya az alkalomhoz, adott pillanathoz illő példabeszéddel zárta.

- Valóban jobb volt ez már, Kari – lepte meg a már nem csupán szereplésvágyra éhesnek tartott nőt a lelkipásztor, egykor barátjának tartott, volt főnökétől megszokott becézésével. – Viszont még most sem merlek felengedni Szentestén a karzatra, ne haragudj. Nem csak én tartom egyfajta véteknek a hangképzésed megszakítását, s a takarító néni múltkor megkérdezte, mit tanítottál.

- Honnan tudta?

- Ha jól emlékszem, másodjára voltál itt. Akkor, amikor a Neptun megszűnt[2], és az egyik gyerek anyukája megkeresett pár szülő nevében.

- Szent Habakuk! Valóban beszélgettem egy elkeseredett, ha jól emlékszem, ötgyerekes édesanyával, akinek az ikrei SNI[3]-sek. Őt próbáltam nyugtatni, hogy a másoddiplomáját nyelvvizsgája híján megvédeni nem tudó konyhalány nincs egyedül sorsával. A szakemberhiánnyal küzdő kis országunk képtelen megfizetni a valós értéket jelentő munkaerőt, össze-vissza kábítják közmunkával és ki tudja, milyen módon betöltött munkaerő-piaci hézagot figye…

-  Karolám, lényeg, ha megbocsátasz.

-  A jövőt már akkor felülíró anyagiak miatti lenullázás.

-  Hoppá. Lényegről, nem kritikába csomagolt túlkapásról beszéltem.

- Nem hinném, hogy akkor is túlkapásnak neveznéd, ha csak az érrendszeri kezelések és amputáció közti árrést tanulmányoznád – indult be Karola gőzgépe.



[1] A pedagógusok életkörülményeivel és oktatás helyzetével kapcsolatos cikkeket, cikkek linkgyűjteményét szerző Életleltár c. hangoskönyv Hírforrás könyvtára tartalmazza.

[2] A tanulási nehézségekkel küzdő, saját nevelési igényű (SNI) gyerekek oktatását biztosító iskola megszűnt, helyére kínai nyelvoktató tanfolyamokat működtető vállalkozás kerül témájú Híradó felvételének dokumentumát az Életleltár c. hangos könyv Hírháttér könyvtára tartalmazza.

[3] A saját nevelésű igényű gyermekekkel foglalkozó cikkek, információs linkek szerző Életleltár c. hangos könyv Hírforrás könyvtárában találhatók.

Az újra újélet pillanatképei 1 (Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv zanzája1)

-  „Tűz piros virág, volt minden csókod kedvesem….” – Ragadta meg Karola a Thököly út délutáni forgalmának hangtompítását, észre sem véve a buszmegálló utaspihenőjén ülő leánykát.

Ahogy a templomból hozzá tartó fekete sapkás, posztó kabátos férfit, de még a pirosban előtte álló négykerekűből feléje integető pilótát sem.

- Hahó! Karola! Vaku, itt vagyok előtted! – Ereszkedett le az egyik dugóban várakozó csodajárgány anyósülés ablaka.

- Gábor? Horváth Gábor? – Lépett vissza álmaiból Karola a való világ sötétségbe zuhanó verklijébe.

- Ki más lenne? – Figyelte azért Gábor az előrehaladás rendőrlámpás esélyét is. – Merre?

- Merre mennék? Haza. Tudod, az Elisa-féle albérlet[1] – hallotta a pár éve őt még figyelő főnök és családja bíztatását. >>Miért nem jelentkezel az X-Faktorra? / Nekem meg inkább az jutott eszembe, ahogy láttam a szemedet, figyeltem az előadásodat, hogy inkább szerelmes regényeket írhatnál.<<

-  Karolám, mindjárt indulni kell. Hol van az a haza?

-  Na, ez az, fő… vagyis. Gábor – törölte olyan gyorsan, ahogy jelentkezett a pár hónapja nyugtató búcsú montázsa: >>Kari, tudom, hogy te mindent megtettél, tennél értem, ahogy én is. De most nem engedhetem, hogy maradj az üzletben. Törli Irma néni a szerződésünket, ha nem mondok fel neked. Viszont, ahogy eddig is, most is mondom. Nyugi, amíg engem látsz.<< „Hm.” Örült Karola a grimaszát fedő téli korai sötétségnek.” – Városmajor. De amint látom, mindjárt indulnod kell – próbált mosolyogni. „Édes istenem, ha most hívsz, még éjjel is fennmaradok, addig írom ki magamból, mit is érzek, miért kínoztál oly sokáig hallgatásoddal.”

-  Ja, kösz. Viszont az épp ellenkező irány – gurult előre az egy éve még magyarországi gyárra is számítható típus „ótója”[2]. Majd hívlak, csá-csá. Szeva, drusza – integetett kifelé, Gábor.

- Csá – pislogott Karola, magában ismételt „drusza?” kérdést, a mögötte álló viszontintését nem is sejtve. Tán, mert a mellette ülő leányka jobban érdekelte. „Hm. Egy gyermek, kit Gutenberg[3] öröksége ragadja meg inkább, mint a mindenféle csapdát rejtő digitalizált információáradat.[4]” – Ne haragudj, hogy megzavarlak, de nem volna jobb a lámpa alá menned, hogy minél kevésbé rontsd a szemed? – Lépett a pihenőben álló hátizsákos lány mellé.

- Megszoktam már.

- Tudod, nagyon tetszik, amit csinálsz, a régi énemre emlékeztetsz, én is minden időt megragadtam az olvasásra. Csak akkor még nem fenyegette szemünket ráadásként a számítógép is. És, gondolom, otthon azért bekapcsolod.

-  Igen – lépett közelebb, Karola elé a szőkeség. – De már jön is a busz – csukta be a könyvet.

-  Hát, ezen a buszon nem tudod folytatni, jobb lesz eltenni a könyvet. Segítsek? – Figyelte a kicsi ember pikk-pakk küzdelmét a korunk iskolásainak ingyen fitneszt jelentő táskáival.

- Köszönöm, ebbe a másikba teszem. Majd átszállok egy másikra, ott majd előveszem.

- Nagyon érdekes lehet, ha nem tudsz elszakadni tőle.

-  Be kell fejezni, meg át is kapcsol. Szavalóversenyről jöttem.

-  Nem mondod! És hogy sikerült? – Sugározta Karola a pezsgést, vonzotta a másik buszra váró, valamiért őket követő fekete kalapos férfit a járatcsökkentésnek, vagy épp újabb metróbalesetnek köszönhető heringérlelő bkk-dobozba.

-o-o-o-o-

[1] My Fair Lady – Elisa dala („Nem kell más csak egy albérlet, / Egy kis sufni, hol elférek…”)

[2] A portfolio.hu oldalon olvasható Miért nem Magyarországon épít gyárat a BMW? c. cikk a site-n, vagy szerző Életleltár c. hangos könyv Hírháttér könyvtárában található.

[3]Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg, (Mainz1400. ? –1468február 3.német ötvösmester, feltaláló. A mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, a szedő-sorjázó vagy más néven szedővas (winkel), a kézisajtó és a festékező labdacs európai feltalálója.” Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Johannes_Gutenberg

[4] Utalás a Music FM többször ismételt informatikai csapdák telefonos riportjára.

A blogban első jelenetsorhoz  tartozó (Életleltrá könyvemben pár fejezetet átölelő - zanzásított) vers:

Emberek vagyunk!

(Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv verse,

Zs.Edit-nek és P.M.-nak ajánlva)

 

Rangod, léted, agyad működése más,

Attól értéked lehet kisebbre nőtt óriás.

Termetében alacsonyabb csak, de erős!

S mi több, a vesztett centik pótlása is jő.

 

Mit a test veszített imitt, vagy amott,

Pótolja a lélek, így lehetsz te is boldog!

Viszont e boldogság rajtad is múlik ám,

Hinned kell rejtett többleted’, kiskomám!

 

Ha hiszed, elfogadod a szép és jó erejét,

Önnön magad pluszerőddel, osztozva élsz!

Adok-kapok csak látszólag lehet egyoldalú,

Ha nem várod, s adni tudsz, tiéd az életadu!

 

Ember elfogadja, embertársát, emberként!

Átok, düh nélkül tiszteli a másság értékét!

Ha csak parányi szeretet is lakozik szívében,

Már van mit erősíteni, adni, igazérzéssel!

2016.11.11.

 

Vershez tartozó jelenetsor

 

Szép napot, hétvégét, vagy amilyen napszak, nap van most, annak szépségének látását kívánom tisztelt, kedves Olvasómnak!

Az előbb sikeredett lebuknom. Vagy megbuknom, blogkészítő első "vizsgámon"?

Vagy épp annyira szerettem volna már látni hozzászólást, hogy agyam úgy irányította kezecskémet: Hozzászólás kategóriába írtam a következő bejegyzéshez - első jelenetsorhoz - tartozó verset.

Most már - ha nem is mindegy -, megtörtént, okultam, tanultam. Remélem, a következő alkalommal már automatikusan a "Bejegyzés tartalma" linkre kattintok, a blogkezelőre, s nem az olvasóra tartozó rovatba másolom át, írom az aznapi Feladatom teljesítéseként készült sorokat.

És kívánom Önnek/Neked is, hogy bármely tévedéseddel, hibáddal kapcsolatosan gondolkodhass(on) ugyanígy, kerülve a következő lépés energiájának pocsékolását jelentő önsanyargatást.

Ezzel, a korunkat jellemző érzéssel, miértjével, környezeti okozójával, vagy éppen felelősséghárító mechanizmusának ok-okozatával foglalkozom a jelenetsorban. Azzal a kérdéssel, hogy miért is vált "divattá", került toplistára a bolhából elefánt séma helyett inkább kézben elférhetó apró hógolyóból hatalmas hógömb alakulása, alakítása a problémák szítására, magánból közüggyé váló napi stressz, depresszió helyett pozitív látásmód tartása. A pozitivitás, az élet apró szépségjeleinek láttatása, nem pedig a siker hajhászása. De mielőtt túllépem a türelmi időkeretet, búcsúzom, várva, köszönve a hozzászólásokat! :-)