-  „Tűz piros virág, volt minden csókod kedvesem….” – Ragadta meg Karola a Thököly út délutáni forgalmának hangtompítását, észre sem véve a buszmegálló utaspihenőjén ülő leánykát.

Ahogy a templomból hozzá tartó fekete sapkás, posztó kabátos férfit, de még a pirosban előtte álló négykerekűből feléje integető pilótát sem.

- Hahó! Karola! Vaku, itt vagyok előtted! – Ereszkedett le az egyik dugóban várakozó csodajárgány anyósülés ablaka.

- Gábor? Horváth Gábor? – Lépett vissza álmaiból Karola a való világ sötétségbe zuhanó verklijébe.

- Ki más lenne? – Figyelte azért Gábor az előrehaladás rendőrlámpás esélyét is. – Merre?

- Merre mennék? Haza. Tudod, az Elisa-féle albérlet[1] – hallotta a pár éve őt még figyelő főnök és családja bíztatását. >>Miért nem jelentkezel az X-Faktorra? / Nekem meg inkább az jutott eszembe, ahogy láttam a szemedet, figyeltem az előadásodat, hogy inkább szerelmes regényeket írhatnál.<<

-  Karolám, mindjárt indulni kell. Hol van az a haza?

-  Na, ez az, fő… vagyis. Gábor – törölte olyan gyorsan, ahogy jelentkezett a pár hónapja nyugtató búcsú montázsa: >>Kari, tudom, hogy te mindent megtettél, tennél értem, ahogy én is. De most nem engedhetem, hogy maradj az üzletben. Törli Irma néni a szerződésünket, ha nem mondok fel neked. Viszont, ahogy eddig is, most is mondom. Nyugi, amíg engem látsz.<< „Hm.” Örült Karola a grimaszát fedő téli korai sötétségnek.” – Városmajor. De amint látom, mindjárt indulnod kell – próbált mosolyogni. „Édes istenem, ha most hívsz, még éjjel is fennmaradok, addig írom ki magamból, mit is érzek, miért kínoztál oly sokáig hallgatásoddal.”

-  Ja, kösz. Viszont az épp ellenkező irány – gurult előre az egy éve még magyarországi gyárra is számítható típus „ótója”[2]. Majd hívlak, csá-csá. Szeva, drusza – integetett kifelé, Gábor.

- Csá – pislogott Karola, magában ismételt „drusza?” kérdést, a mögötte álló viszontintését nem is sejtve. Tán, mert a mellette ülő leányka jobban érdekelte. „Hm. Egy gyermek, kit Gutenberg[3] öröksége ragadja meg inkább, mint a mindenféle csapdát rejtő digitalizált információáradat.[4]” – Ne haragudj, hogy megzavarlak, de nem volna jobb a lámpa alá menned, hogy minél kevésbé rontsd a szemed? – Lépett a pihenőben álló hátizsákos lány mellé.

- Megszoktam már.

- Tudod, nagyon tetszik, amit csinálsz, a régi énemre emlékeztetsz, én is minden időt megragadtam az olvasásra. Csak akkor még nem fenyegette szemünket ráadásként a számítógép is. És, gondolom, otthon azért bekapcsolod.

-  Igen – lépett közelebb, Karola elé a szőkeség. – De már jön is a busz – csukta be a könyvet.

-  Hát, ezen a buszon nem tudod folytatni, jobb lesz eltenni a könyvet. Segítsek? – Figyelte a kicsi ember pikk-pakk küzdelmét a korunk iskolásainak ingyen fitneszt jelentő táskáival.

- Köszönöm, ebbe a másikba teszem. Majd átszállok egy másikra, ott majd előveszem.

- Nagyon érdekes lehet, ha nem tudsz elszakadni tőle.

-  Be kell fejezni, meg át is kapcsol. Szavalóversenyről jöttem.

-  Nem mondod! És hogy sikerült? – Sugározta Karola a pezsgést, vonzotta a másik buszra váró, valamiért őket követő fekete kalapos férfit a járatcsökkentésnek, vagy épp újabb metróbalesetnek köszönhető heringérlelő bkk-dobozba.

-o-o-o-o-

[1] My Fair Lady – Elisa dala („Nem kell más csak egy albérlet, / Egy kis sufni, hol elférek…”)

[2] A portfolio.hu oldalon olvasható Miért nem Magyarországon épít gyárat a BMW? c. cikk a site-n, vagy szerző Életleltár c. hangos könyv Hírháttér könyvtárában található.

[3]Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg, (Mainz1400. ? –1468február 3.német ötvösmester, feltaláló. A mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, a szedő-sorjázó vagy más néven szedővas (winkel), a kézisajtó és a festékező labdacs európai feltalálója.” Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Johannes_Gutenberg

[4] Utalás a Music FM többször ismételt informatikai csapdák telefonos riportjára.