Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

Maradj Ember, embertárs! (Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv X. fejezetéhez)

Mint minden fejezethez, ehhez is sorakoznak már a hírforrások, a love storyhoz feldolgozandó szoció információk, mégis az éréshez vezető út most is egy vers.

A jelenetsorok váza:

Karola jövője sínen van, végre élvezné a holnapot, mikor egymás után jelentkeznek a figyelmeztetők: az évek elszálltak feje felett, azt a vonatot, amire nem szálltunk fel, nem kergethetjük.

A hamis X-Faktoros telefonhívás ugyan "hazavágta" önbizalmában, egymás után akad ki, fogadja hibásan az egymás után érkező testi, de főleg lelki megmérettetéseket, mindenkit vétkesnek tart, végső soron már az egyedüllétében megtanult hitkérdéseket is söpörni készül lelkéből, tudatából.

Embertársai mellette vannak, a tömegközlekedésben helyére startoló >>ba....tok meg, k... vén zsi...ók<< kiakadásakor mégse az Oscar-díjas filmbemutatók jutnak eszébe, inkább ráérez, milyen igazságtalan volt aznap.

Este bocsánatot kér az őt addig meghallgató Úrtól.

 


A hit ereje, mindenekfelett

(Christina Buhela: Életleltrá c. hangoskönyv verse)



Uram, bocsásd meg mai káromlásomat,

Bocsásd meg: nem hittem társaimban,

Bocsásd meg, nem hittem önmagamban!

Köszönet az erőt, drága kicsi unokámmal,

Köszönöm a jelet ősidők óta élő tanításodra!

Köszönöm türelmemet, kapott önuralmamat,

Hogy újra szeretettel gondolhatok a holnapra!

Figyeld őket is, robotlelkű embertársaimat, Uram!

Segíts, ÉLJÉK is ÉLETÜKET, de ne csak a mának!

Láthassák előre szavuk, tettük jövőjét, nyugodtan,

Tiszta szívvel mondhassák: boldogok a családdal!

2017. 02. 27.

Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv januári fejezetének verse

Karola januárban már nem nagyon ér rá nyalogatni az elvesztett barátság vagy szerelem fájdalmának sebeit, egymásután találja a nem csak utcán heverő témát, melynek felvétele - élményeinek jelenetsorba írásához lendületet ad az irodalmi pályázat. A próza helyett mégis a verset küldi el, amely a végén mégse jut el a címzetthez.

A (nem csak) napjainkban égetően fontosnak számító oktatási és egészségügyi kérdésekkel is foglalkozó VIII. fejezet valóság-fikció turmixának alapverse a februári napra emlékező vers:

 

Valentin napra 2017-ben

(Christina Buhela: Életleltár c. hangos könyv verse)

 

„Évek, ti hűtlen évek…” – szól a keserű sláger.

Szerelmes dal, a szeretetféltésen túl, epedve.

Fájó „rég volt, szép volt, igaz volt” vágy vesztése,

Baritonbársonyának emléke még ma is éget.

 

Huncut mosolyos szempár üzeni a szépet és jót,

Monogramja jelenti az éltető boldogságot.

Mióta elszállt e remény is, nem látom a napot,

Noha Heltai „kék ég” eszméje él: tudni akarom!

 

Jöjj vissza hát, édes szerelem, feledjük a pergő éveket!

Maradjon számunkra csakis az őszinte, örök szeretet!

Ha mást nem is remélhetek már, csak lágy ölelésed,

Testem veled újra és újra fiatalító tavaszt érez!

(2017.02.06.)