Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény - Mégis vannak csodák! c.fejezetének alapverse

Csodák, csodák, vannak csodák!
(Zuglói Üzletház Dolgozójának ajánlva)

Elmegyünk egymás mellett az utcán - robotként,
Felénk lépő emberen keresztülnézünk - vaj' miért?
Üzletben összeeső egyetemistán átlépnek a vevők,
Feléledő ember szerint részeg a földön fekvő nő,
Életüket majd félóra után menti meg az érző hős.

Hősök ezek az emberek, korunk hősei - ne nevess!
Ők szembe mernek szállni az erővel - szeretettel!
Hát még a föníciai átkon keresztülnézők - Uram!
Kiknek nem számít a csábítás, a pénz izzító szaga!
Becsületét szíve, mint számláit őrző agya diktálja!

Köszönöm Uram ezeket a csodákat, újra ÉLEK!
Visszaadtad az emberekből elvesztett hitemet!
Köszönöm, hogy visszaigazolod, nem naivitás,
Ha hinni akarom, kívánom a Kékmadár dalát!
Kérlek, ismerjék meg ők is e dalt, oly' csodás!
(2017. 07. 31.)

Christina Buhela: Álarc nélkül c. regény egyik fejezettervéhez

Kinek jó a visszatekintés?

Elment a vonat, lekésted - bánod?
A múlt keserűsége sose tápláljon!
Mit tested-lelked megélt, ha átok,
Lépj tovább, engedd el a láncot!

Visszatérését a múltnak, ki akarja?
Ha úgy is érzed, ne legyen példa!
Lehet, hogy van, ki ezt alig várja,
Csak neki a múlt-jelen-jövő játéka.

Élvezi álarcát, a királyi szerepét,
S hogy éljenzi, élteti a pórnép.
S ha van, kinek áldás az ellenzék,
Le vele, ő már csak ellenség!

Unatkozó vasúti pálya, stadion,
S egyre többen keresnek otthont.
Ki utcán, kukakonyha, ágya padon,
Vagy épp szállón, titokban drogos.

Nem kell a sérült gyermek a honnak,
Sok vele a kiadás, nincs pedagógusa.
S ha kusza tán szomszédod szénája,
Jelentsd bátran, számítva jutalomra!

Miért kell visszanézni mindig, Istenem?
Miért vannak felednivaló felejthetetlenek?
Miért kell félnie a nagybetűs EMBERNEK?
Miért nem élhetik ők a nagybetűs életet?
2017.07.28.

Fejezettervet ihlető vers előzményei:

Buszmegállóban látott, szemetesből kajamaradékot kukázó hajléktalan nő, a nap folyamán hallott nem egy ellentmondásos, híranyagra (a nem megfelelő nyelvoktatás, nyelvvizsga hiánya miatt feleslegessé váló felsőoktatás, diploma átvétele nélkül [kevesebben is jelentkeztek idén]; internetről letöltött, a versben jelzett információs cikkek: üresen le-fel működő vonat, másik oldalon éhező gyerekek, vagy épp nyomorukat szégyellő családok, nyugdíjasok, ill. ellátási gondokkal küzdő kórházak, fővárosi bíztatásra egymással ugyan nem törődő emberek egymás ellen uszítása. Közben közpénzen luxusautókban furikázó, utazgató mentességet élvezők egyre bővülő vagyona, alsó rétegnek soha meg nem élhető életmódja, kinek-kinek korrupciós, sikkasztásgyanús hátterével, és megannyi múltat, amiért anno szükségesnek tartottuk a rendszerváltozást, édes-keserű múltat visszaidéző jelenségre mutató videó- és weboldal-anyag.)

Újabb fejezet-alapvers

Lent vagy fent?

(Christina Buhela: Álarc nélkül c.
regényterv azonos című fejezetének
alapverse)


Testem fáradt, lelkem egyre éled,
A holnapoktól akkor miért félek?
Szeretnék visszahívni pár évet,
Nem megy, marnak az emlékek.

Elme, szív, légy ura most a testnek!
A negatív erőknek most ne engedj!
Szabadságold hát a felejthetetlent,
Ha a törlés véglegesítése nem megy.

Keresse-találja lelked a szépségeket,
Mely újra élesztheti az öregedő testet,
Ne hallja meg a maró mamikát füled,
Lássa viszont az ÉLETET a szemed!

Hallani, látni mindent, mi felemel,
Adhatja a holnapra szóló értelmet.
Söpörd hát magadról a sérelmeket,
Ne gyárts velük öngyilkos érveket!

ÉLJ, csupa nagybetűs ÉLETET,
Mely akár oda lent van, mélyen.
Az életszínvonal beszédes feneke,
Rajtad múlik, az egekbe repít-e!
2017. 07. 25.

2017. július 19n, 13 órás Hírek eredménye

Mi jöhet még?

(Christina Buhela: Álarc nélkül c.
regényterv e-jegy jelenet alapverse)

 

Egy ifjú emberélet öltővel ezelőtt,
Azt mondták nekem: az igaz kor jő.
Nem kell már álarc, itt az őszinteség,
Amikor a jó, a rossz, kapja, amit ér.

 

Amikor nemcsak külszín számít már,
A belső érték lesz az igazi méltóság.
Emellett majd harminc évvel később,
Egyre több az állati (sőt…) tényező.

 

Először szavakkal éltetjük az esélyt,
Tupírozva a megannyi etnikai kérdést.
Koronaként üdvözül Taigetosz törvénye,
Feledve az alapvetőt: az emberi életet.

 

Hogy ennek a szeretetet lenne az alapja?
Ugyan már! Mikor és ki is igazolhatja?
Egy jogrendszerben, hol bűn a tisztesség,
Csak semmire jár a milliós tanulmánypénz?!

 

Óvakodjatok hát, igaz, álarc nélkül élők,
Fel ne ismerjen benneteket a hazug jövő!
Hagyjátok veszni a milliárdokat, sebaj,
Jön az újabb adó, fizeti a maradék magyar.
(2017.07.19)

 

A vers ihletőtője:

 

„Ókori gondolkodás mellett tette le a voksát a BKK. A hírhozót büntetik. A közlekedési társaság feljelenti azokat, akik tesztelték az online-jegyértékesítési rendszert. A felismert hibákról és hiányosságokról pedig a BKK-t is értesítették. A cég évi bő negyedmilliárd forintot fizet a rendszerért, amiről kiderült, hogy hemzseg az amatőr hibáktól. Könnyen feltörhető, és a felhasználók megadott jelszavai is kikerülhettek az internetre. a BKK vezérigazgatója tegnap azt mondta: az üzemeltető feljelentése nyomán már nyomoz a Központi Nyomozó Iroda, a rendszer feltörői után. Az ügyet az robbantotta ki, hogy az e-jegyek rendszerét tesztelte a közlekedő tömegblog. Videofelvételükből kiderül, hogy az e-bérlet könnyen hamisítható, és a metró ellenőröknek 10 próbálkozásból 1szer sem tűnt fel a turpisság. Közben mások másként tesztelték a rendszert. egy hacker kiszúrva, és kihasználva a rendszer hibáit, 10ezer forint helyett 50 forintért próbált e-bérletet vásárolni. a hacker maga értesítette a biztonsági résről az üzemeltetőket, majd órákkal később a sajtót is. a vezérigazgató minden érintettel szemben jogi lépéseket helyezett kilátásba. emellett a sajtót is bírálta és hibáztatta, hogy a tesztek eredményeinek közzétételével bűncselekményre csábított másokat.” Forrás: Music FM Hírek 2017. 07. 19.

Kérem a figyelmet

 

Szép napot, s péntek lévén, szép hétvégét kívánok minden kedves Olvasómnak! Kérlek Benneteket, ne higgyétek, hogy feladtam, továbbra is Feladatomnak tartom az egykori mentorom szerinti műfajban a regényírást. S mint kezdtem, továbbra is egy-egy versben elevenítem meg az adott pillanat történését-érzését, s ez egy-egy jelenetsor alapja.

Mostanság azért nem jelentkeztem semmivel, mert nem volt netem, s igazság szerint - szerencsére - a nyári szünetem nem csupán hawaii pihentető lézengéssel telik.

A már jelölt új könyvem, Álarc nélkül címmel alapverseit a blogstatisztika szerint nézték páran, érdeklődéseteket ezzel láttam, amit ma nem tapasztaltam :-(

Ezért is írtam most e pár sort, bízva továbbra is érdeklődésetekben, kérve továbbra is erőt adó figyelmeteket - köszönöm!

Szeretettel:

Christina Buhela / C.B. / CHEB / Buhela könyvek írója

Egy nem adom fel jelenetsorhoz

"Azt kérdi tőlem korunk közösségi oldala,
Mi jár ilyentájt abban a szellős agyamban?
Mi mást is válaszolhatnék rá, drága Uram,
Mikor köröttem majd' mindenki bajban van?
S ha jól meggondolom, én se várok táncra,
Pedig pár hete az X-esben ezt kornyikáltam.
Most Hozzád kulcsolom kezeim késett imára,
Segítsen Mindenkin, kinek nehezebb a sorsa!
Nem lehet nehéz e kérés Számára, bizonyára,
Hisz oly' sokan nem is értik, mi is lehet a hiba.
Velük kivételesen adakozó, miért is, ki tudja?
S hogy vissza is veszi az átkos jussot, bunda!
Bunda, mint minden meccs a csépelt sportban,
Melyre többet kell költeni, mint a gyermekhadra.
Bajban vannak ők is, a jövő, a jövőd, édes Uram!
Melynek már most veszett fejsze nyele az alapja.
De kérésem fonalát túl messzire kanyarítottam,
A miértet látod, megérted, ebben nagyon bízva.
Úgyhogy nagyon szépen kérlek, holnap virradóra,
Egyezkedjél a bajokat feledtető Arkangyalokkal:
Bárki, ki teszi dolgát, gyermekeinek a jót adva,
Feledhesse mielőbb a gondot, bajt, sikerre jutva.
Köszönöm, ha meghallgattál, drága jó Uram,
Kívánva szép éjszakát Mindenkinek, pozitívan!"
(Christina Buhela: Álarc nélkül c. regényterv egyik jelenetsorának alapverse)

Egy új jelenetalap-vers

 

 

Erőt adó művészet

(Christina Buhela: Álarc nélkül c.

regénytervezet verse, B.I.-nak ajánlva)

 

Mikor mélybe húz a magány ördöge,

Segítségedre lehet a kedvelt zene.

Hogy ez rock, nosztalgia, vagy opera?

Mindegy; ha koncerten vagy virtuálisan.

 

De ha szemeddel kívánod ápolni szíved,

Utazz a nagyvilágban, tiéd az építészet!

Mikor már óvodás ébred a laptopjával,

Ide klikk, oda katt, bárhol vagy a világban.

 

S ha megelégszik szíved a festészettel,

Kapcsold össze más remek élvezettel!

Chopin, Vivaldi, Wagner, Bizet, Mozart,

Nézve képeit Monetnak, Van Goghnak!

 

Koncertterem, vagy galéria; emberek!

Emberek, kik szeretik a művészetet,

S miként a művészet az élet adománya,

Ne süllyedj a magány szikkadt mocsarába!

2017. 07. 05n

Christina Buhela: Álarc nélkül c. regényterv egyik fejezetének alapverse

N a p i    s i k e r e k

(Christina Buhela: Álarc nélkül c.

regényterv verse)

 

Siker, siker, siker – ez kell a ma emberének!

Hogy mi hiányzik még, mi szól vaj’ mellette?

Attól függ, mit tekintesz sikernek, kisember;

Töröd-e az utat, hogy holnapra légy: EMBER.

 

S ha igen, ha csupa nagybetűkkel falod élted,

Vaj’ érted-érzed, nagybetűs mitől is leszel?

Csak agyad, vagy szíved is diktálja a sikert?

S egyáltalán az értékét, miként is mérheted?

 

Nekem ma „sikerült” félreérteni egy embert.

Azt hittem, segítek azzal, mit konokul teszek.

Pedig nem csupán agyam diktálta: segíthetsz!

Kérés-kérdés kör teljesült, szívből örültem.

 

Csak nem számoltam embertársam érdekével;

Hogy számára esetleg a kérésem kellemetlen.

Örömöt szereztem, de így akkor most kinek?

Magamnak, az én sikerélményem, lássuk be.

 

De ezzel az önmarcangolással nem lépek előre,

Tanultam az ügyből, kevés ártással – remélem.

Viszont újból sikerült jót találni mindenben!

A legrútabb percem így lett végül is sikeres.

 

Irtózva a félelemtől, melyet a holnap rejthet,

Bizonyítottam magamnak: akarni kell, gyerekek!

Elcsépelt, dogmatikus lehet a költő egykori verse,

De igaz: „Nem elég jóra vágyni”, akarni, tenni kell!

 

S hogy holnap is leltározhassam a sikereimet,

Mielőtt lefekszem, átgondolom: vaj’ mit tehetek?

Mit és főleg hogyan tegyem, hogy segíthessek,

Szem előtt tartva a másnak is valós érdekeket!

2017.07.03.

C.B.: Újra újélet utolsó fejezetéből

Búcsú… Mitől, kitől?

Élj! Annyiszor hallottam, mondtam!

Hogy mennyire nem frázis, nem tudtam.

Most, mikor úgy érzem, mindennek vége már,

Pótolnám a mulasztott éveket, a rontottat javítanám.

 

Lassan hónapokban számolhatta már Kriszta a Péter nélküli életet. Pedig az utolsó beszélgetés… Beszélgetés? Korunk divatját követő éteri, multi milliárdos, gazdag létére szegényekre is gondolni képes, netet létalapnak tartó cuki[1] közösségi oldalán folytatható chatezés sokkal több reményt adott a csupa nagybetűs mindenhez, mindenre.

>>Ma is gyakoroltál, kis pacsirtám?<<

Látta maga előtt Kriszta, a három bulizós kamasz halála miatt nyugdíjaztatásának kérvényét összetépő drog prevenciós tiszt első, remény szerint nem utolsó családi vacsora utáni mosolyát, hallotta basszbaritonját, érezte az első naptól megkapó diszkrét, immáron addigi sziszegő szappan elleni harcát feledő spray illatát. Irult-pirult a nagyika, hogy győzhette le szíve a ki tudja, hány áldozatot megelőző tiltólistás dizájner[2] iránti érdeklődést, legújabb könyvéhez használható anyaggyűjtésre sarkallást.

Azon a délutánon, mikor próbálta az X-Faktor buktájának magába fojtott fájdalmát ismét írással törölni fejéből-szívéből, valahogy minden összefogott ellene. Vagyis az addigi figyelmetlensége csatasorban állva mutogatta neki a fricskát.

Elsőként a villamoson, amely végül is nem hazafelé, hanem ellentétes irányba vitte.

-   Már megbocsásson, de jól látom? Ez a vili mégse a Bajcsy Kórház felé megy? – Örülhetett a már-már etnikai, ki tudja, létezik-e ennél lejjebb süllyedés járaton egy szolid, mégis ápolt öltözetű, legkisebb fia korabeli gyereknek. S hogy szükség törvényt bont, csak hozzá fordulhatott, nem volt számára megfelelő szocializációra alkalmas nőszemély a járaton, le kellett vetkőznie a legkisebb androfóbiajelet is, a következő gyanús megállónál látta be.

-   Ez ugyan nem, néni! Mindjárt jön egy megálló, ami visszafelé viszi, vagy… - lepett meg pár utastársat a segítőkész fiatal. – De gyorsabban érhet az Örsre. Ha ott átszáll a 85-ös buszra, majd a 95-ösre.

-   Köszönöm, onnan már én is képben leszek – állt fel mosolyogva Kriszta, feledve a közeledő viharra figyelmeztető térdsajgatását.

Orrát megcsapta a mellette pár méterre álló hátizsákos tán épp akkor eresztett vizeletének szaga.

„A rohadt életbe!” Rándult Kriszta szája, pislogott mérgesen. Mérges volt magára, az emberi gyarlóságára. Mérges volt, mert mikor ott hagyhatta a hajléktalan szállót, megfogadta magának, új lakhelyén, a neki szállást adó vendéglátó tulajdonos akkor épp üres lakásában, hogy sose fog megfeledkezni az egyre több okból eredő fedél nélküliekről. S most, amikor kezdte megérteni, miért is kell egy-egy kérdésével négy-öt ember mellett elmennie, olyanok mellett is, kik átnéznek rajta, vagy állni szúrós tekintetüket, elviselni vállrándításukat, a ki nem mondott, egyértelmű: hagyjon békébe, kotródjon dolgozni, koldulás helyett előítéletet. Nap mint nap megéli, s most mégis mielőbb parfüm után kiáltana.

-   És én most mit csinálhatnék? – Hallhatta, ki akarta a vezetőfülkéből bátortalanul szűrődő sóhajt. – Sose tarthatnám az útidőt, ha minden egyes megállóban felszálló hajléktalant lezavarnék.

-   Nem szállítja le akkor? – Lepte meg valamikori egy ágról sarjadó utastársát az öltönyös.

-   Hát – állt meg a villamos, indult a bűzös GESZ[3]-es felé a vezető.

Hogy kimaradhasson Kriszta a kínos jelenetből, inkább leszállt előbb, mégis a visszafelé vezető utat választva.

Ahogy a tehetségkutatónál átélt élményeket is felhasználhatónak tartva, megtalálta a rosszban a jót, a kályhához visszatérését is pozitíven akarta felfogni. Figyelte a különböző utasokat, megmosolyogta a szeretetet, szerelmet titkolni nem is akaró, mégis bizonyos kereteket betartani képes leányzót és párját. Örült, hogy visszafogta magát a fáradtságát bömböléssel, hisztivel anyuka tudtára adó babakocsis sajátságos nevelést gyakorló nőnél. Már csak azért is, mert végül bevált a módszere, ha bosszantotta is a felhúzott csöppségnek ismételgetett: viselkedj már, kislányom.

-   Akkor? Hogy döntöttél? – Simogatta meg a srác, még Kriszta szemét, testét is fiatalító mozdulatokkal a leányzó nyakát.

-   Készülnünk kellene a holnapi zárthelyire. Nem gondolod? – Csókolta meg gyengéden évfolyamtársát, vagy épp annál többet jelentő férfit, Hófehérke.

-   Nekem elég volt a gyakorlat – kacsintott a korrepetáló. – És még van otthon belőle. Menjünk akkor inkább haza? Vagy …

-   Semmi vagy, édes – állt fel a lány. – Gyere, menjünk inkább haza.

-   OK – kapta fel hátizsákját a kopott farmer gatyás, szakadt pólós, tetkó tengeréből semmi eredetit felismerni nem engedő, valamiért mégis élvezhetőnek mondható férfi.

Leszálltak a villamosról, észre se vették, hogy az uccsó pillanatban ülésről felkapott dossziéból kiesett egy lap.

„Nocsak” Hajolt Le Kriszta, a hallottak szerint zárthelyi téma egyik szeletkéjéért.

>> A drogot kínáló honlapok többsége megbízhatónak tűnik, olyan, mintha egy sima orvosi kutatóintézet árulna valamilyen szert. Szinte mindegyikük azt állítja magáról, hogy az ő flakkája a legjobb a piacon, a cégek még színezik is az egyébként fehér tablettákat, hogy megkülönböztethetőek legyenek a márkák. A flakka rendkívül olcsó, csupán 5 dollárért lehet hozzájutni, ami nagyjából 1400 forintnak felel meg. Egy férfi például ennek hatása alatt be akart törni a rendőrségre, egy másik felnyársalta magát egy kerítésen, amikor át akart mászni rajta, egy harmadik fogyasztó pedig egy fával szexelt, miközben azt üvöltözte, hogy ő Thor, a mennydörgés istene. A flakkát lehet vénába fecskendezni, orrba szippantani, de a füstjétől is elérhető a kivánt hatás.

A legdurvább az egészben, hogy a drog hatására szinte emberfeletti erő lesz úrrá a fogyasztókon, gyakorlatilag zombivá válnak. Nem éreznek fájdalmat, nem lehet ártani nekik. Volt egy eset mikor lelőttek egy a szer hatása alatt álló embert és nem történt semmi. Ugyanúgy tört-zúzott tovább, mint előtte. Emellett volt példa olyanra is, hogy egy nő a háza előtt a fákat szurkálta késsel, mert gonosz szellemeket látott, egy férfi pedig a saját ujjait tördelte darabokra, miközben az utcán rohangált meztelenül. Rosszabb ez a szer, mint a heroin, vagy kristály meth.<<[4]

-   Bérletet, jegyet kérnék ellenőrzésre.

-   Tessék? – Nézett fel Kriszta kábán, maga előtt látva az olvasottakat, mely vizualitásba otrombán tört be egy korát tagadó sarmos legény.

-   Kértem a bérletét, vagy jegyét, néni – mutatott karszalagjára a srác.

-   Ja, máris – ejtette el Kriszta az addigi olvasmányát, húzta elő válláról lógó kistáskájából a bérletet.

-   Tessék, ezt… Jé – ráncolta homlokát, a Krisztát valakire nagyon is emlékeztető ellenőr. – Ez apámat biztos érdekelné.

-   Az apját? – Mosolygott Kriszta. – Tessék, itt a bérlet.

-   Köszönöm, de… ezt sajnos nem fogadhatom el – kapaszkodott meg a hirtelen fékező villamos egyik korlátjába a fiú.

-   Nem fogadhatja el? Tán nem követtem gyorsuló világunkat? Esetleg a bérletekkel is visszaélnek a terroristák? Új…

-   Semmi fantasztikus indok, hölgyem… No, várjunk csak. Véletlenül nem Kriszta néni?

-   De. Rajta lenne a bérleten? – Pillantott Kriszta a havi tikettjére. „Jesszusom! Hisz ez lejárt” Nézett fel az állomásjelző BKV-titkárnőre, ahogy régebben egy vezető minősítette az elektromos megálló jelzőt. „Lejárt a bérletem, te szent egek!”

-   Nem, a neve nincs, Kriszta néni, csak a vásárlás és az érvényesség ideje – mutatott a két napja lejárt dátumra, a ki tudja, honnan ismerős, ismeri őt gyerek a vastag fekete dátumra.

-   És akkor most mi legyen? Ha már nem tudhatom meg, hogy a kedves papáját miért is érdekelhetné ez a …

-   Nagyon egyszerű, Kriszta néni. Sörgyár, vagyis végállomás. Tehát mindketten leszállunk. Segíthetek? – Igazította Kriszta hátizsákjának pántját.

-   Na, ne már! Akkor megint rossz villamosra szálltam? Ez se megy a Bajcsy Kórházig?

-   Hát nem. De valójában… Egye fene, szálljon majd át a következőre, az odaviszi. Riportra megy, vagy beteg, Kriszta néni?

-   Fiatalember, nekem homály ez az egész, viszont ígérem, amint hazaérek, beváltom az uccsó tízezrest – kerültek csuriba a kis blöffölő háta mögött rejtett kéz ujjai –, megveszem a bérletet, csak hadd szálljak fel végre egy jó vilire.

-   Ha választ kapok, hogy megnyugtathassam apámat, ha rákérdez, mit akart a kórházban.

-   Se beteg nem vagyok, de a Nyírőt váltó Bajcsy-celeb, az akár kamu, akár való, rossz hír is jó reklám téma se érdekel. Ott lakom, ennyi az egész.

-   Igen? Ezt azért ne reklámozza, Kriszta néni, s főleg ne ezzel a félrevezető véleménnyel. Nehogy kártérítési perekre kelljen járnia.

-   Kártérítési? Nincs közöm a hármas metró felújításához[5] – kacsintott, Kriszta.

-   Örömmel hallom. Viszont a Bajcsyról szerzett infói porosak, ha még mindig a selejtes időszak ugrik be reklámhordozóként. És ahogy az érdeklődési körét látom[6]. Javaslom, hogy tartson lépést. Ha van még részletkérdésnek tekinthető…[7]

-   Úgy beszél, mintha ott dolgozna valakije.

-   Valóban. Kedvesemmel már nem egyszer terveztünk át napi programot, mert ha nem helyettesített valakit, továbbképzésre ment. Vagy épp azonnal intézkedni, segíteni kell alapon ugrott be, mikor megtudta, hogy kolléganője inkább vállalja a kétséges amerikai utat[8], mint itthon a sose lesz semmi az ígéretekből, esetleg a vezetőknek.

-   Mondom, hogy szubjektív…

-   Igen. Szuper hallás. Ezzel már jelentkezhetne is az X-Faktorba – talált társra a bliccelő kacsintása.

-   Kösz, épp most emésztem a tisztességes beégésemet – sóhajtott, Kriszta. – Ahogy a nagykönyvben elő vagyon írva. Röhej az egészben, hogy alapvető gubanc miatt, csakis magamat okolva. De bocs…

-   Semmi, semmi. Tudja mit? Nem adok most semmilyen csekket, betudom akkor annak a buktának, ha megígér nekem valamit.

-   Búcsúzzak el gyerekkori álmomtól?

-   Nem, Kriszta néni! – Lepte meg még a járdaszigetre érkező új utast is, egy újabb balhé reményének videózására készülve.[9] – Pont hogy nem. Sose adja fel, mit szíve is diktál, nem csak agya – bazsalygott a srác sejtelmesen, Krisztát egyre jobban emlékeztetve valakire, akit képtelen volt kezdettől beazonosítani. – Viszont a kórházzal kapcsolatosan tényleg nézzen utána. Ez az év pont a fejlő…[10]

-   Jó, jó, köszönöm – kapaszkodott fel Kriszta, a beérkező következő villamosra. – És megtudhatom végre, kicsoda is a papája?

-   Állítólag le se tagadhatna, ha nem is szeret rólam beszélni – szalutált, homlokához emelt ujjával a srác. – Viszlát, Kriszta néni!

-   Viszlát! – Búcsúzott Kriszta a nem mindennapi ellenőrtől.

 

(S hogy még kitől, mitől búcsúzott Kriszta aznap,

C.B.: Újra újélet kész regényéből megtudhatja…)



[1] „Kampányt indított Marc Zuckerberg, a Facebook alapítója annak érdekében, hogy 2020-ig a Föld minden lakójához eljusson az internet, mert szerinte ez a felemelkedés egyik záloga.  Zuckerbergék szerint az internet eljuttatása a Föld teljes lakossághoz létfontosságú ahhoz, hogy megvalósuljon az ENSZ 15 éve szóló fejlesztési programja, amit pénteken fogadott el a világszervezet csaknem 200 tagországának kormány-, és államfője - közölt az MTI. A megjelölt 17 fenntartható fejlesztés közül a legfontosabbvállalás, hogy 15 éven belül szűnjön meg mindenütt a világon a mélyszegénység és az éhség.” Forrás: http://8707.blogspot.hu/2015/09/zuckerberg-az-internet-legyozheti.html

[2] A drogtémával kapcsolatos információs dokumentum-audio fájlok mentett változatát tartalmazza szerző Hírforrás CDje/könyvtára

[3] Szerző 2010 környékétől használt szlengje: genetikai szoláriumos

[4] Forrás: http://rcnews.hu/a-legujabb-drog-ami-emberfeletti-erot-ad/

[5] „Hatalmas kártérítést kaphatna a főváros a lerobbant metrók miatt. Szerelvényenként napi 7 millió forintot kérhetne Budapest, mégsem teszi. … a városvezetést csupán csak az zavarja, hogy az oroszok késlekednek a többi szerelvény szállításával, márpedig a szoftverhiba elhárítása nélkül azok is csak állnának a depóban. …” Forrás: Music FM 2017. 06. 26-i Hírekből / „Mégis benyújtja a számlát a főváros a folyton lerobbanó hármas metró szerelvény miatt. ….a táblázatban szereplő tételek összesen 845 millió forintot tesznek ki. Ezen kívül folyik a szerelvények műszaki állapota miatti forgalomkiesések összesítése is. Az ehhez tartozó kötbért … szintén érvényesíteni kívánja fővárosi közlekedési cég.” Forrás: Music FM 2017. 06. 29-i Hírekből

[6] „Az Uzsoki utcai után a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórházban is morfium-túladagolás miatt vizsgálódnak a hatóságok. Egy asszony jelentette fel még 2009-ben az intézményt gyermeke halála miatt, az ügyben azonban csak most rendeltek el feljelentéskiegészítést. Az Uzsokiban 2005 és 2007 között történt 100 gyanús haláleset, az ügyben hétfőn több betegszállítót is kihallgatott a rendőrség.” Forrás: http://medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/ujabb_korhazban_vizsgalodik_a_rendorseg (2011-es ügy!!)

[7] „Rémesen kellemetlen pillanatokat sikerült megörökítenie a HírTV-nek: Ónodi-Szűcs Zoltán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy négymilliárdból épül új szakrendelő a Bajcsy-Zsilinszky-kórházban, ám az egészségügyért felelős államtitkár az újságírók kérdéseit már nem várta meg. Pedig lett volna miről beszélni, az Index elsőként írta meg, hogy a SOTE I. számú női klinikáján egy egészen hihetetlen lista fogadja azokat, akik épp műtétre készülnek befeküdni. A szóróanyag szerint a beteg köteles magával vinni többek között vizet, evőeszközt, vécépapírt, valamint két, tízcentis fáslit is.” Forrás: http://index.hu/mindekozben/poszt/2017/05/04/a_sajtoszabadsag_vilagnapjan_loktek_arrebb_a_hirtv_riporterenek_mikrofonjat/

[8] „Egyre több magyart küldenek vissza az Egyesült Államokból. A New-yorki főkonzul elmondta, hogy Amerikában a határőr dönti el, hogy aki turistaként érkezik az országba, az beléphet-e, vagy fennáll annak a gyanúja, hogy valójában illegálisan akar munkát vállalni. A legális amerikai munkavállaláshoz szükséges iratok megszerzése akár évekig eltartó, hihetetlenül bonyolult procedúra. Sok szervezett bűnözői kör által megtévesztett ember abban a tudatban kel útra, hogy teljesen szabályosan dolgozhat a tengerentúlon, így kiszolgáltatott helyzetbe jut.” Forrás: Music FM 2017.06.29-i Hírekből

[9] „Valószínűleg minden ok nélkül kötött bele egy fiatalember a budapesti 1-es villamoson egy idős férfiba. A megszeppent öregember pofonok és rúgások záporát kapta, majd a felvétel megszakadt. Az utasok közül senki sem sietett a bácsi segítségére, egyiküknek viszont arra volt érkezése, hogy levideózza az esetet.” Forrás: http://propeller.hu/itthon/3228169-csak-neztek-videoztak-ahogy-osszevernek-egy-oregembert-villamoson / „Az alábbi felvételt a BKV-Figyelő egy olvasója készítette még december 10-én az M2-es metró Széll Kálmán téri megállójának kijáratánál. Az előzményeket nem ismerjük; a videón már csak az látható, hogy egy ellenőr a földön dulakodik egy fiatal férfival, míg a másik ellenőr – egy nő – az eseményeket videózó utast próbálja meg távol tartani.” (S a kiszolgáltatottságra is rámutatásként, a cikkben található linkek: "Te szopatsz engem?" - Leköptek egy buszvezetőt a 115-ösön / Durva balhé a szentendrei HÉV-en - videó / "Azt hittem, tényleg eltöri a nyakát" - így látta a szemtanú a Boráros téri balhét )

[10] „Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár közölte, az előző uniós ciklusban 500 milliárd forint EU-s forrás biztosította a magyar egészségügy fejlesztését, ugyanakkor a központi régió nem részesült a keretösszegből. Hozzátette, az új ciklusban a magyar kormány az Egészséges Budapest Program keretében a saját költségvetéséből több száz milliárd forintot költ az egészségügyre. Az államtitkár rámutatott: az Egészséges Budapest Program első beruházása Kőbányán, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézetben valósul meg, az új szakrendelő létrehozása pedig a projekt első mérföldköve.” Forrás: http://orientpress.hu/cikk/2017-05-03_37-milliardbol-epul-szakrendelo-a-bajcsy-zsilinszky-korhaz-teruleten- (Egyéb pozitívumról tájékoztató információt szerző regényének Hírforrás könyvtára – CD-je tartalmazza)