Feltétel nélküli szeretet

(C.B.: Élj a mának! c. könyvének hangoskönyv verse és jelenetsora)

Mikor feledted a szeretet erejét – ember?
Mikor feledted, hogy éld az igaz ÉLETet?
Miért is ódzkodsz bevallani a hitedet?
Legalább magadban, majd az égi erővel.
Vagy tán megadtad magad a gonosznak?
A küzdelem erősít, hátat neki ne mutass!

S ha már sejted, miként győzhet a remény,
Álmaidból mikor lehet valóság, kész tény,
Akkor a szeretet erejére ismét ráébredtél.
Tiszteled magad, s embertársad egészét.
Tetteit már nem mérlegeled, bízni tudsz,
Akkor mondhatod: őszinte, tiszta életút.

Tisztelet, bizalom, szeretet, s tán szerelem.
Lehet-e ezen fogalmaknak végső határideje?
Ha nem, a több iksz égi ajándékát fogadd el!
Ne félj bízni, szeretve akarj élni, merj élni vele!
Ki megbántott, ha fáj is, engedd el emlékét!
Rabigádon akarj lazítani, bármilyen nehéz!

Tested sebei véreznek – senki se tudja, meddig.
Csodapatika, vagy természet adja a gyógyírt.
De a szív! A test motorja, a kemény izomcsomó,
Annak sebe sose gyógyul, fájó emlék maradandó.
Óvjuk hát e kicsi, de éltető izomcsomót, emberek!
Adjuk meg neki, mit kíván, s ne bántsuk, ha lehet!

(2018.07.01. és 11.)