A boldogság ára
(C.B.: Élj a mának! könyvéhez)

"Nem lehet boldogságot venni..." - hallom a slágert,
Kopott lemez, megkopott, mégis érzett pillanatképek.
Régi slágerrel szemben kacag Mephiszto értett áriája,
Ha nem is vagyunk kíváncsiak az eladó egész világra.

Pénzért megvehető minden és mindenki - hallani.
Akkor én, földi utam végefelé miért vagyok ily' naív?
Miért hiszem inkább az együttes ma is vélhető igazát,
Mint testünk-lelkünk érdemtelen áruba bocsátását?

Noha tudom, a Tízparancsolat alapja ellen vétenék,
Ha nem vallanám be: szkeptikus is vagyok időnként.
Hangod, szemed csillogása, vagy akár tanító szigora,
Figyelmed elhiteti: a boldogságra ingyen is jogom van!
(2018.07.08.)

Hamarosan készül a vershez tartozó, tán záró jelenetsor is. :-)