Költözés csomagolása közben mivel is változtassa az ember délelőttjét, ill. már délutánját? Egy-két jelenetterv jelenleg készülő (Élj a mának!) és a már körvonalakban érzett következő love storyba csomagolt szoció könyv (Küzdj!) egy-egy fejezetéhez.

Az ehhez gyűjtött információk szelektálása, az oldalak közti szörfölés közben vettem észre a Magyaer Egészségügyi Dolgozók Csoportjában megosztott 168 óra honlapjának mai egyik cikkét:

Betöltve, majd olvasva a kép alatti

Elesett és meghalt a pesti utcán egy epilepsziás férfi, egyetlen járókelő sem állt meg, hogy segítsen neki

oldalt,
http://168ora.hu/itthon/elesett-es-meghalt-a-pesti-utcan-egy-epilepszias-ferfi-egyetlen-jarokelo-sem-allt-meg-hogy-segitsen-neki-152836,
forrongott bennem a >>Hová jutottunk, mi lett belőlünk?<< kérdés.
Mikor 2002-ben ismét nekiláttam az írásnak, küldtem egy-egy irodalmi pályázatra a novelláimat, alakultak a novellák regényekké, "még csak" az emberi érték csökkenésének, átalakulásának miértjét kerestem.
Ez a cikk megerősítette a tavalytól újra és újra ismételt >>zombivé váló ember<< képsort.
(Tavalyi ügy, mely régebbire is utal:
forrás:
http://jobbegyenes.blog.hu/2014/11/27/atlepni_es_kifosztani_egy_haldoklot_sosem_volt_meg_ilyen_melyen_az_orszag)

Így született meg sajátságos hozzászólásom az idei csúfságcsúcsra:

 

Heva Éva A teljes cikk elolvasása közben gyűrűző érzések, gondolatok:
"Fejlődő világ, haladó technika...
Vagy hogy is van? Épp fordítva?
Mint állatból lett ember egykor,
Ma: ember minél jobb az állattól?

Még az állat is szimatolja a tetemet,
S orrával piszkálja, ha érzi az életjelet.
De az embernek nevezett állatcsúfoló,
Inkább félrefordul, ne lássa a haldoklót!

Ébredj fel, maradj Ember - zombijelölt!
Egyedül maradva élni nem üdvözítő.
Pedig, ha feleded, egykor miért születtél,
Mikor te leszel bajban, marad el a segítség."
(C.B.: Élj a mának! (vagy) Küzdj! c. hangoskönyv tervezetének egyik fejezetét alapozó vers))
Kezelés