Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

Élj a mának! c. könyv egyik jelenetének alapja

Én mindig én vagyok!
(C.B.: Élj a mának! c. könyv verse)

Egyik nap peregnek a garasok ujjaid közt,
Kinek számít a shoppingolás, van, hol ez jött.
Csakhogy a magas lóról könnyen leeshetsz,
Ne hord hát orrod magason, ne légy peckes!

Az önbizalom és önképtévesztés gőgje más,
Kaptafán látni embertársaid', nagy ostobaság!
Hogy elkerüld e gyarló vészt, más se kell,
Mint a természetes emberi: őszinte szeretet!

Megélhetünk hát rózsaszínködös napokat,
Nem félve a bosszantó, erősítő átkokat.
Ha tudjuk, kik vagyunk, miért születtünk,
Önnön magunkat adja agyunk és szívünk.
(2018.01.20.)

Az alapvershez tartozó valóságos történet, a jelenetsor alaphelyzete:

A ma délután megélt "villamoskaland" megértette velem, mire is utal, ki figyelmeztet: >>Ne általánosíts<< Pedig - ahogy a 4-es - 6-os villamos a köztudatban zsebesek járata - a Blahától induló 28/A a mélyszegénységben élő, s még annál is igénytelenebb emberek kedvelt közlekedési eszköze.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindenki a hajléktalan szállóra igyekszik, józanul, vagy különféle párlatokkal teli kis üvegecskéinek kiürítése után menet közben ablakon kidobálva, ha nem épp a mámorát már fel sem fogó üvöltözéssel, káromkodási készletét fogadni akaró, nem akaró utastársaknak messzemenő okítással.

Hogy a mai munkám után épp elért járat, utolsó kocsijának hátsó ajtajánál felkapaszkodó bőröndös miért nem volt képes az üres utastérbe mozdulni, a tán életét őrző bőröndjét a felszállónak (nekem) segítve kicsit elhúzni, nem is annyira érdekes. Hisz a végső galibát tulajdonképpen a villamosvezető érthetetlen reakciója okozta.

Ugyanis, ha valaki miatt megakad az ajtó, még a tömött BKK-járaton is természetes az ajtó újbóli kinyitása, s nem a bezárás erőltetése. Hogy ennek technikai kifitelezése lehetetlen, nem akarom elhinni. Azt viszont tudom, hogy addig-addig erőltette a vezető az ajtó bezáródását, hátizsákomat kizárva, míg az alig kéthetes, hátizsák egyik pántja kiszakadt a táskarészből. Szerencsére a benne lévő értékeket ez a figyelmetlenség, a szerintem alaphelyzet, az általánosítás miatti türelmetlenség nem tette tönkre. Hogy milyen értékeket hordunk hátizsákban? Kinek mit jelent. Nem tudhatjuk, ki is lakozik egy nem épp kiöltözött emberben. Nem vagyunk egyformák, sőt! Az egyforma sorsra jutott emberek se egyformák - ezt sose feledjük!

Nem tudni melyik konyvemhez

Talán, talán, miért is ne...

Mint ijedt kisgyermek, merész álmaként,
Végre beteljesedhet a jó is,  szeretném.
Lendületet a merész álom ad naponta,
Murphy aludj most, kell a siker, Uram!

Kudarcok halmaza erősít, ha nem öl,
Vágyott biztonság, ez lenne a nyerő.
Utcán didergő egykori gazdag párok,
Véletek várni holnapot nem akarok!

Csillogni készül egy sugár odafent,
Reményem ébred újra szívemben!
De csitt! Ne ébresszük fel Murphyt,
Ne keverje ő hátralévő éltem lapjait!
2018,01,14.

 

Képtalálat a következőre: „köszönöm a segítséget képek”

Egy mai Facebook-megosztásom

Azt hittem, >>Zucki<<* közösségi oldalán többen olvassák el a mai könyvrészletemet. Tévedtem. Idestova 2 órája írtam, osztottam meg, s csak egyetlen egy olvasója volt - a jelek szerint.

Ha jól értem blogom látogatottsági statisztikáját, itt nagyobb a figyelem - KÖSZÖNET. Épp ezért most ide (is) bemásolom a parallel írásom egyik fejezetének kis részletét, 2018-ra kívánva MINDENKINEK tanulságként.

Kedves, tisztelt Olvasóm további figyelmére és megosztására számítva, minden szépet és jót kívánok! :-)

Tehát, az említett Élj a mának! c. könyvrészlet, a jelzett közösségi oldal >>Hogy állsz az élethez?<< tesztjének letöltési eredménye után:

"No, igen. - Olvasta újra és újra a program aznapi, miként is áll az élettel, szembesítő meséjét: >>Rövid, emlékezetes és erőteljes. Nekünk tetszik! Sok-sok megpróbáltatáson vagy túl az életedben ..., ám ezeknek köszönhetően egy sokkal erősebb és bölcsebb ember lett belőled. Mikor az élet bekeményít, te csak vállat vonsz és mosolyogva hajtasz tovább, nem hagyod, hogy bármi kifogjon rajtad! OSZD MEG ezt még ma a legjobb barátaiddal!<< - Akkor legyen. Klikkelt a megosztás ikonra, klimpírozta ki magából a rég volt, szép volt, tán igaz se volt napok mindenféle érzését:
Pár hónapja, mikor azonosultam az ifjúkori kudarcommal, a barát vesztésével, csalárd, hazug múlttal szembenézés kényszerével, s azt mondtam a fiatal kolléganőmnek, hogy elfáradtam, ő mondta ezt, csak más szavakkal: >>Nem is tudod, milyen erős vagy. Mert a kudarcok erre szolgáltak, szolgálnak. Erősítenek. És szembesítenek önmagunkkal, a régi igazsággal: az önsajnálat, a sebek nyalogatása a gyávák színpadias próbája. És te se gyáva nem vagy, se jó színész. Már megbocsáss. Úgyhogy, ha hátat fordítottak, rá se ránts. Azt mondod, megint kiszakítottak a szívedből egy darabot. Nagy a szíved, gyorsan gyógyuló, mert tudod, hogy sokan számítanak még rád. Ki cserbenhagyja azt az embert, kiről tudja, hogy a tűzbe menne érte, nem is volt soha barát, csak kihasználta. Örülj a megélt boldogságnak, az adni tudásodnak, fogadd, őrizd a kapott érzéseket tőle, amik erősítettek, talpon tartottak a nehéz napokon is. De ha már arra se méltat, hogy ... Nem találom most a megfelelő szót, viszont úgy látom, te is tudod, mit akarok mondani, Emma. Ne hagyd el magad, engedd el a múlt fájdalmát, fogadd a jövő csodáját, ami magadból, belőled eredhet.<<" (C.B.: Élj a mának! c. könyvéből)

*Mark Zuckerberg született Mark Elliot Zuckerberg amerikai feltaláló, programozó, filantróp, a Facebook közösségi oldal megálmodója és készítője. Wikipédia (Forrás: Google-keresésre)