Életleltár

Hamerli Éva természetes személyként 25 éves pedagógusi, majd munkanélküli időszakot törölve, 10 éves fizikai munkásévek valóság-fikció turmixaként íródott 25-6 könyv demója. Love storyba csomagolt szoció tartásaként, az Életleltár c. hangos könyv blogomban 2016 nyarától havi főesemény(ek)re írt fejezet(részlet)hez csatolt régebbi könyvbemutató. Régebbi tervezetem szerint a blog tartalmaz(na) Verset mond a szerző és Énekel a szerző linkeket is, melyek alatt a bemutatott könyvrészletben hallható vers-/énekrészlet teljes változatának audio változatát tölteném fel. Köszönöm a lehetőséget, Mindenkinek további sikeres és szép napot kíván H.É, írói Christina Buhela/C.B./CHEB/Buhela

Álarc nélkül c. pályázati regény II. kötetének verse

Pár hete még bizonytqalan voltam az I. kötettel lezártnak vélt pályázatom folytatásának értelmében. Hisz - ha többen is hasonlították Szilvásihoz stílusomat - egy ideje törekszem a happy zárásra.

Miután az évvégi események semmilyen téren se segítettek ehhez, bármennyire is próbáltam meglátni minden rosszban a jót, úgy döntöttem, hogy a love storyba csomagolt szoció 2018 karácsonyára, szilveszterére meghagyom szereplőimnek az "olvasók döntsenek", egymásra találhat-e az ötvenen túli generáció nője és férfija.

Aztán jöttek egymás után az óriáskerék felfelé vezető léncszemei, melyek, ha lassan is, azért engedélyezik, alátámasztják a pozitív szemlélet, sőt ennek megörökítésének értelmét is, II. kötetként csatolt fejezetekben.

Az alábbi vers egy ilyen Új élet esélye segítőjének ajánlott jelenetsor alapja, mellyel nem szegem meg a pályázati (csak eddig még nem, részletekben sem publikált regény küldhető) feltételt, hisz ez a köszönet J. I.-nek és családjának "csupán" emlékeztető lesz majd.

Köszönöm kedves Olvasóim figyelmét, s ha foci válogatottunk meccseihez hasonló labdába rúghatok - esetleg -, ami decemberben dől el, a szabadságolt Életleltár c. hangos könyvemben ez  a jelenetsor/fejezet is növeli tervem szerint majd az audio fájlok számát.

Tehát a köszönet-vers:

Új életre fel, kismadár!
(Christina Buhela:
Álarc nélkül c. regény verse
J.I.-nek ajánlva)

Viruló erdő fái – életet jelentő ágak!
Kicsi madár tanulja tán, hogy ugrálhat.
Néha röppenni is tud már ágról-ágra,
Azért fájón hallatszik csodás trillája.

Sárguló levelek lepik el fészkét egy éj,
Költöző társait nem követi, vár még.
Várja társát, kivel repülni nem vész,
Vagy épp megosztja vele kis életét.

Elmúlt az ősz, a havat is feledi tél anyó,
Tavasz tündére keresi, madárkájának a jót.
Magvak, éltető elemózsiák, kristályfolyó,
Ha egymagában is kopogtat: új életet adó!

Köszönöm jó tündér a meleget adó oltalmat,
Míg párom várom, kalitkám napod aranya.
S ha eljön a szabadság, kérlek, ne bánjad,
Mindig gondolunk Rád kicsi madaraimmal!

(2018.03.29.)

Álarc nélkül c. pályázati regény II. kötet egyik jelenetének alapverse

 

 

Ő az én fiam!
(Christina Buhela:
Álarc nélkül c. regény
verse, Á. Anyukájának ajánlva)

 

„Mikor megszületett az én drágám,
Nem tudtam, milyen élet vár ránk.”
Gondolhattad, vagy tán mondtad is,
Megtudva, miért is mondják: auti.

 

Anyaként számodra akkor is szent ő,
Szemed fénye, drágaságod, az erő!
Ki adja, mit kap, s tán még többet!
Hisz számára legnagyobb a kincsed!

 

Kincs, melyet manapság ritkán értünk,
Stresszes világunkban az érzést feledjük.
Legyen nagyon-nagyon boldog éltetek,
Melyet csak bearanyozhat a szeretet!

 

Boldogan, büszkén mondhasd – kívánom:
„Ő az én fiam! Más ugyan, de nem átlagos!
Az értékét látja, tudja minden apróságnak,
Ő lesz csak igazi nyertese a mai világnak!”
(2018.03.14.)

Azt mondtad....

Kedves Olvasóim!

Pár hete kész az Álarc nélkül c. regényíró pályázatom, legalábbis azt gondoltam. Gondoltam, s mégis valami nem hagyott nyugodni, nem másoltam le a szükséges példányszámba a kijavított kéziratot.

Addig-addig választottam más elfoglaltságot, fogadtam el, hogy ott nagyobb szükség van rám, míg úgy döntöttem, I. kötet lesz a kész anyag. A 2017. márciustól decemberig történtek valóság-fikciójának turmixát később is folytatható önnyugtatással. Valahogy jobb volt ezután, mégse vett rá semmi, hogy elkészítsem a másolatokat. Megnézve ismét a pályázatkiírást, örömmel tapasztaltam, hogy van még idő a II. kötetre is, amiben 2018. márciusig, illetve Húsvétig történéseket dolgozom fel, tervem szerint.

Ezen fejezetek egyikébe illő az alábbi vers, a jelenetsor valóságos háttér alapjaként:

Azt mondtad...

Azt mondtad egykor, drága jó anyám,
Legyek mindig résen, nem jó ez a világ.
Nem akartam hinni, mint megannyi mást,
Éltem jót remélve, nem kellett a hazugság.

Egyik csalódás a másikat követve erősít,
Hallgattam a jó tanácsokat, a barátit.
Taposva az ÉLET gazos ösvényeit,
Hittem: Tisztelet, érték lehet emberi.

Azt mondtad egy égető éjszakán, Uram:
A gyávaság nem épp az ÉLET példatára,
Feladni bármit bűn, sértettséget játszva.
Emelt fővel nézz előre, Ember, ne hátra!
(2018.03.07.)

Köszönöm a figyelmet, ha most még tán nem is világos, milyen jelenetsor alapja lehet ez a valakinek se füle, se farka rímhalmaz.