Szép napot, hétvégét, vagy amilyen napszak, nap van most, annak szépségének látását kívánom tisztelt, kedves Olvasómnak!

Az előbb sikeredett lebuknom. Vagy megbuknom, blogkészítő első "vizsgámon"?

Vagy épp annyira szerettem volna már látni hozzászólást, hogy agyam úgy irányította kezecskémet: Hozzászólás kategóriába írtam a következő bejegyzéshez - első jelenetsorhoz - tartozó verset.

Most már - ha nem is mindegy -, megtörtént, okultam, tanultam. Remélem, a következő alkalommal már automatikusan a "Bejegyzés tartalma" linkre kattintok, a blogkezelőre, s nem az olvasóra tartozó rovatba másolom át, írom az aznapi Feladatom teljesítéseként készült sorokat.

És kívánom Önnek/Neked is, hogy bármely tévedéseddel, hibáddal kapcsolatosan gondolkodhass(on) ugyanígy, kerülve a következő lépés energiájának pocsékolását jelentő önsanyargatást.

Ezzel, a korunkat jellemző érzéssel, miértjével, környezeti okozójával, vagy éppen felelősséghárító mechanizmusának ok-okozatával foglalkozom a jelenetsorban. Azzal a kérdéssel, hogy miért is vált "divattá", került toplistára a bolhából elefánt séma helyett inkább kézben elférhetó apró hógolyóból hatalmas hógömb alakulása, alakítása a problémák szítására, magánból közüggyé váló napi stressz, depresszió helyett pozitív látásmód tartása. A pozitivitás, az élet apró szépségjeleinek láttatása, nem pedig a siker hajhászása. De mielőtt túllépem a türelmi időkeretet, búcsúzom, várva, köszönve a hozzászólásokat! :-)